Klasszikusan rallye néven futott ez a találkozó, már 1977 óta, mikor is a Főtaxi autósport szakosztály először rendezte meg azok részére, akik az év folyamán nem a volán mögül nézhették meg az autóversenyeket, hanem navigáltak, szervizeltek, sportbíróként segítettek a versenyeken...

Volt, hogy navigátorommal, Tóth Imrével rajthoz álltunk mi is ezen a versenyen 1988-ban, természetesen fordított felállásban. Imi vezetett, az autó pedig az volt, amivel rallye 2-ben mentünk. Több támogató az ő segítségével csatlakozott a csapatunkhoz, év végén pedig ezzel a kis örömautózással tudta ezt megköszönni Nekik. A nevezési lap már megsárgult, de szerencsére elő került és Gáll Csabi segítségével most meg tudom mutatni.

Imi neve a későbbi rallye életből sokak számára ismerős lehet, de az első lépések és tapasztalatok kellettek a későbbi folytatáshoz számára, ezeket tettük meg együtt a kereklámpás N-es Ladával. (de erről majd a visszaemlékezéseimben írok bővebben, most maradjunk az Old Boy ralinál)

A versenyt sok éves szünet után a Főtaxi autósport szakosztálya 2015-ben ismét megrendezte. Sejtettem, hogy sokan részt akarnak majd venni a régi ismerősök közül ezen és kitaláltam, hogy jó volna elindulni, ha már az aktív versenyzés 2004 óta távol áll tőlem. Megkérdeztem azokat, akikkel szívesen ülném végig egy autóban ezt a távot és Tolnai Márk barátom azt mondta, ez az ötlet tetszik neki, szívesen beül mellém. Úgyhogy autó és navigátor van, én készen állok, leadtam a nevezést. A részleteket a tovább gombra kattintva olvashatod, néhány fotóval illusztrálva az eseményeket. :-)

Ez a fotó és az idei kép között eltelt néhány év. Az autó változott, Márk felnőtt és én sem maradtam olyan, mint voltam... :-) 

Ha tovább olvasod a bejegyzést, elmesélem, milyen volt ez az Old Boy rali...

Nagyon rég óta mondogatom poénból ezt a kifejezést, ha valami mellett érvelni akarok, hogy "Tisztelt bíróság...". 
És most eljött a pillanat, amikor tényleg bíróság előtt kellett megszólalnom. Azért ez így teljesen más, élesben.
Őszinte leszek, az első néhány percben a torkomban dobogott a szívem és nem volt könnyű összeszedni a gondolataimat, hát még elmondani azokat. Aztán ahogy zajlottak az események, egyre jobban összeállt a kép, kikristályosodott, mit kellene mondanom, milyen érveket jó felsorakoztatni, a harmadik tárgyalás pedig már úgy érzem, jobban ment. De nem vagyok ügyvéd, így azért még messze vagyok attól, hogy azt mondjam, könnyű volt. 

Nem szaladok ennyire előre, a lényeg, hogy egy általam képviselt társasházat a leváltott közös képviselő megtámadott, a munkája befejeztével kifizetett és jogos időszakra szóló képviseleti díj után még három havi díjat, közel 170 ezer Forintot követelt, mert azt mondta, neki ez jár lelépési díjként. Én a házbéliek felkérésére és megbízásából dolgozom, Ők azok, akiknek az érdekeiért kell kiállnom, ezért kaptam bizalmat Tőlük, így sem ezt az összeget, sem a támadást nem tartottam jogosnak. És elkezdődött az a történet, amit ha kattint a folytatásra, el tud olvasni...

Néhány gondolat a szerencse, de most inkább a szerencsejáték fogalma körül...

Nem rég megnégyszereztem a befektetésemet, aztán megint...
Ez így elsőre jól hangzik, nem is mondok valótlant, hiszen tényleg négyszeresét éri most a "Bakancslista" szelvény, mint amennyiért vettem. Tök jó buli ezeknek a mezőknek a lekaparása, ahogy feltűnnek a számok vagy nyeremények, közben öröm látni, hogy néha bejön ez-az. Szerencsére nem vagyok függő, időnként jön egy ihlet, amikor veszek ilyen sorsjegyet, máskor simán elmegyek mellette. 
Nem rég egy másikon, az buksza volt, szintén négyszereztük a befektetést. Egy ismerősömmel beszélgettünk éppen a munkahelyén, mikor a kolléganője örömmel újságolta el, hogy amit most bukszát lekapart, abban 5000Ft-os nyereménye van. Ez nem tudom, egy jel volt, vagy csak én vettem annak, lényeg, hogy hazafelé megálltam egy lottózóban és kértem egy bukszát. Ezer forint invesztíció vs. négyezer forint nyeremény itthon egy jó hangulatú játék után. A gyors meggazdagodás útjára léptünk ezzel, :-) de aztán a nyereményt általában újabb játékokba invesztáljuk, hiszen ennyit másra is simán elkölt az ember.  Könnyen jött, könnyen megy, ahogy a mondás tartja. De nem elhanyagolható a tény, meg van újra a várakozás öröme, a játék, plusz adunk egy újabb esélyt magunknak.
Lehetne persze ezt úgy csinálni, hogy mondjuk csak egy mezőben legyen nyeremény több apróbb helyett, de az a legmagasabb, havi 1 millió négy éven át. Azt kaparnám le legszívesebben, na ez még nem sikerült... :-)

Ha érdekel a folytatás, kattints...

Hét évente vannak az ember életében nagy változások, legalábbis ezt mondják sokan. Nem tudom, el kell-e hinni ezt vagy sem, de az idő talán majd igazolja az állítást, most vagyok pont egy "hetes" időszak végén. Ez volt a hetedik ilyen periódus, ma betöltöm a 49. évemet, ennyi ideje létezem.

Hogy ez sok vagy kevés...? Nem tudom, kinek sok, kinek kevés. Számomra kellemes az érzés, hogy még nem tartok a felénél sem a tervezett életkoromnak, így nagyon sok időm van még hátra, ami alatt megvalósíthatom mindazt, amit szeretnék.
Mikor még általános iskolások voltunk, annyira furcsa volt, hogy vannak 50 év feletti emberek is, a harmincasokat mi már "öregnek" láttuk. Aztán ahogy telt az idő és már hármassal kezdődött az életkorom, rájöttem, hogy ez sem rossz, sőt meg vannak ennek a korszaknak is az előnyei. Úgyhogy jól éreztem magam. Majd jött az, hogy már négyes volt az első szám, de semmi sem változott ahhoz képest, mikor még 39 évesen feküdtem le aludni, viszont már 40 évesen keltem fel. És egyre közelebb az ötös, ami a kedvenc számom egyébként.

És hogy miként telik egy ilyen szülinap? Ha tovább olvasod, egy picit mesélek is erről... :-)

2015 néhány napja ismét egy törökországi nyaralással telt, most erről írok. 

Elérkezett a nap, amit már vártunk. Az előzmények rám jellemzők voltak, mint általában, most sem teljesen kipihenten indultam el nyaralni, a szükséges, még az utolsó pillanatra hagyott feladatok miatt nem igazán aludtam az indulás előtti éjszaka. De reggelre amit még terveztem, azokkal elkészültem. A végső momentum az volt, mikor a repülőtéren a csomag feladását és a jegy átvételét követően még felkerestük a postát, ahol az éjszaka elkészült hivatalos és fontos leveleket feladtam. Na ez volt az a pillanat, amikor azt mondhattam, kész vagyok, most már csak pihenéssel foglalkozom egy héten át… 
Rita nem szereti ezt a mentalitást, talán pont ez az, amiben tud nekem segíteni, hogy megváltozzak, persze jó irányba.

Amióta a taxizás nem vált be, mert pofára ejtett a taxis cég, akikre számítottunk, saját autóval megyek és kint parkolok a repülőtérnél. A taxis ügyfélszolgálatos akkor a visszaérkezésnél barátságtalan módon lepattintott minket és a „barát taxi” helyett a repülőtéren kellett alkudoznunk a hazajutásért, (megjegyzem olyan országból értünk haza, ahol nagyon jól lehetett és kellett is alkudni :-) ). Nagyon praktikus, néhány perc séta csak és kényelmesen saját autóval mehetünk haza, nem utolsó sorban a parkolás is kedvező áron van.
A becsekkolásnál a hölgy nem egymás mellé adta az üléseket, ám egy sorba, közöttünk a „folyosóval”. A gépen kiderült, miért volt ez, a szárny felett sokkal nagyobb a lábaknál a hely és Ő látta, hogy mindketten magasak vagyunk, köszönet ezért a gesztusért. Várakozás közben végig nézhettük, ahogy egy ott felejtett kis bőröndöt először csak őrizni kezd a repülőtér biztonsági embere a váróteremben, majd lezárják a területet, megjönnek kutyával ellenőrizni a csomagot, végül miután rendben találták azt, elszállították. Valaki meg felszállt egy repülőre a kézipoggyásza nélkül, na az egy nem kellemes érzés lehetett, mikor rájött, hogy üres kézzel érkezett meg…
Aztán jött a jelzés, hogy a mi gépünk is készen áll, el lehet kezdeni a beszállást. Ilyenkor mosolygok egy kicsit, hiszen akik tolakodni kezdenek, sietnek, azok is pont akkor indulnak majd el és pont oda érkeznek, mint azok, akik türelmesen kivárják, míg szabadon be lehet lépni a repülőbe, és kényelmesen el lehet helyezkedni. Aztán a hajtóműveket beindították és megmozdult a repülő, már vártuk ezt a pillanatot. 

Ha a folytatás érdekel, kattints a tovább feliratra... :-)