2015 néhány napja ismét egy törökországi nyaralással telt, most erről írok. 

Elérkezett a nap, amit már vártunk. Az előzmények rám jellemzők voltak, mint általában, most sem teljesen kipihenten indultam el nyaralni, a szükséges, még az utolsó pillanatra hagyott feladatok miatt nem igazán aludtam az indulás előtti éjszaka. De reggelre amit még terveztem, azokkal elkészültem. A végső momentum az volt, mikor a repülőtéren a csomag feladását és a jegy átvételét követően még felkerestük a postát, ahol az éjszaka elkészült hivatalos és fontos leveleket feladtam. Na ez volt az a pillanat, amikor azt mondhattam, kész vagyok, most már csak pihenéssel foglalkozom egy héten át… 
Rita nem szereti ezt a mentalitást, talán pont ez az, amiben tud nekem segíteni, hogy megváltozzak, persze jó irányba.

Amióta a taxizás nem vált be, mert pofára ejtett a taxis cég, akikre számítottunk, saját autóval megyek és kint parkolok a repülőtérnél. A taxis ügyfélszolgálatos akkor a visszaérkezésnél barátságtalan módon lepattintott minket és a „barát taxi” helyett a repülőtéren kellett alkudoznunk a hazajutásért, (megjegyzem olyan országból értünk haza, ahol nagyon jól lehetett és kellett is alkudni :-) ). Nagyon praktikus, néhány perc séta csak és kényelmesen saját autóval mehetünk haza, nem utolsó sorban a parkolás is kedvező áron van.
A becsekkolásnál a hölgy nem egymás mellé adta az üléseket, ám egy sorba, közöttünk a „folyosóval”. A gépen kiderült, miért volt ez, a szárny felett sokkal nagyobb a lábaknál a hely és Ő látta, hogy mindketten magasak vagyunk, köszönet ezért a gesztusért. Várakozás közben végig nézhettük, ahogy egy ott felejtett kis bőröndöt először csak őrizni kezd a repülőtér biztonsági embere a váróteremben, majd lezárják a területet, megjönnek kutyával ellenőrizni a csomagot, végül miután rendben találták azt, elszállították. Valaki meg felszállt egy repülőre a kézipoggyásza nélkül, na az egy nem kellemes érzés lehetett, mikor rájött, hogy üres kézzel érkezett meg…
Aztán jött a jelzés, hogy a mi gépünk is készen áll, el lehet kezdeni a beszállást. Ilyenkor mosolygok egy kicsit, hiszen akik tolakodni kezdenek, sietnek, azok is pont akkor indulnak majd el és pont oda érkeznek, mint azok, akik türelmesen kivárják, míg szabadon be lehet lépni a repülőbe, és kényelmesen el lehet helyezkedni. Aztán a hajtóműveket beindították és megmozdult a repülő, már vártuk ezt a pillanatot. 

Ha a folytatás érdekel, kattints a tovább feliratra... :-) 

A repülés jó volt, hamar Antalyába értünk. Ahogy kiszálltunk, megcsapott a párás meleg levegő és a napsütés, amiért oda utaztunk és amiért sokan választják ezt a helyet, ami kelléke a tengerparti nyaralásnak. A szállodába vezető úton pár perces pihenőre megálltunk, itt láthattuk élőben azt a fagylaltárusok által Törökországban sok helyen előadott műsort, ahol a vevő már úgy érezheti, kezében van az áhított fagyi, de a trükköknek köszönhetően ez csak érzéki csalódás, hol csak a fagyi, hol a tölcsérrel együtt az egész az árusnál lévő hosszú kanálon marad. Jópofa műsor, aminek a végén azért kap fagylaltot is a turista.

Út közben sok, már ismerős helyet láttunk, végül is ez a hatodik törökországi nyaralásunk, visszajöttünk ismét ide és szeretjük ezt az országot, ezt a feelinget, ami rájuk jellemző. Az idegenvezető mesélt többek között arról a mentalitásról is, ami a törököknél természetes. Ha valamiről lemaradnak, jön a másik, ezért pl. nem fognak busz után szaladni, addig majd beszélgetnek vagy pihennek egyet, mindenre van idő, minden megoldódik majd vagy megoldják. Ha pedig késnek is egy kicsit, akkor is jönnek, hiszen megígérték, vagyis nyugalom. :-) Talán nem véletlenül érzem magam jól itt, ahol az emberek nem idegeskednek, nem rohannak. Pedig sokan csak kevés pénzt keresnek, de ami valóban fontos, az meg van Nekik, dolgoznak és szeretik az életet. Azt hiszem, nekem bejön ez a gondolkodás, ez az életstílus…
A közlekedés nem sokat változott az óta, mióta legutóbb ott jártunk. Ha van két sáv és abban áll a sor, simán csinálnak egy harmadikat, ahol aki siet, elmegy a többi várakozó vagy lassan haladó mellett, ha a lámpáknál lévő visszajelzés már csak néhány másodpercet mutat a pirosból, de nincs forgalom, dudálnak, hogy ideje indulni... Egyébként ez a világítós visszaszámlálás a pirosból hátralévő időt ugyanúgy mutatja, mint azt, hogy meddig van szabad útja az autósoknak. Persze ezzel is csak annyira foglalkoznak, mint a kresz többi szabályával, azaz lazán kezelik az egészet. Sokszor úgy tűnik, mindenki önfejűen közlekedik és az erősebb győz, de azért figyelnek egymásra is. Csak nem szeretnek a szabályok adta keretek közé szorulva nem haladni. 

A szálloda első benyomásra egy szimpatikus, szép és hangulatos hely volt, a recepción elintéztük a bejelentkezést és a formaságokat. Ez után a londiner egy udvari táblán megmutatta, hogy melyik épületnél merre menjünk és néhány elágazás után már meg is találjuk a szobánkat. Hmmmm, érdekes volt ez a megoldás, de az útba igazítás alapján nem volt nehéz dolgunk.

Több épületből álló szállodakomplexum, valóban gyönyörű kert, ez mindkettőnknek tetszett. Este még sétáltunk is egyet, a park hangulata, a csodálatos növények és rend meggyőzött, jó „faluba”-ba érkeztünk. :-)

A szobánk egy picit rontott a hangulatunkon, amihez a fáradtságunk is hozzá járult, mert bár félig-meddig tiszta volt, de nem volt felmosva, mezítláb azonnal koszos lett a talpunk, nem találtunk a máshol megszokott tisztálkodó szerekből semmit, a zuhanyból alig-alig folydogáló víz ereje sem volt az igazi. Bele csöppentünk valamibe, amit itthonról másképp képzeltünk el. Nem erre számítottunk, de erre még visszatérek.

Vacsora és általában az étkezések, amikre jellemző, hogy változatos, bőséges a választék, komoly a mennyiség, finomak az ízek, ez tetszett. Ami itt most nagyon bejött, az a ringló szilva, a dinnye és a zöld alma, de jellemző, hogy csak gyümölcsből első nap nyolc félét számoltam össze a pulton, miközben próbáltam választani. Gondolkodtunk, mi mégis a furcsa, miközben ettünk, de csak másnap jöttünk rá, hogy egy kicsit a feelingje, ahogy az a rengeteg ember próbálta megoldani az étkezését, menzára emlékeztetett minket. Igaz egy nagyon színvonalas ételeket összehozó menzáról beszélhetünk, ahol pl. egy gyerek kiöntötte az ételt a pultnál és kettő perc múlva már nyoma sem volt ennek. A pincérek gyorsan elvitték, amit már nem tudott vagy nem akart megenni az ember, a fogyásnak indult ételeket pedig azonnal pótolták a pultokon, arról nem beszélve, hogy közben figyelték, van-e szüksége valakinek valamire? Külön pult a gyereknek, külön pult a diétázóknak, a gyümölcsöknek, minden alkalommal volt néhány frissen ott sütött étel, akár egy látványpékségben. A különbség csak annyi, hogy itt pl. a szakács három órán át sütögette az éppen aktuális fánkot, tökörtojást, húst vagy zöldséget. Este a medence partján, de reggelinél bent az étteremben. Lehet siránkozni, hogy ez vagy az a munka nehéz otthon, de aki ezt a sütést ott bírja és csinálja, az előtt le a kalappal. Aki meg kipróbálná, napokon vagy heteken keresztül így dolgozna, nos az rájönne, mi a nehéz meló. A reggeli órákban már kint 31-32 fok volt, bent a pult mögött a sütőnél kb. a duplája…

Este aztán jöhetett a fürdés a csendesen folydogáló zuhanyból, ami nem könnyítette meg a dolgunkat, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjunk. Egy mozgalmas és fárasztó nap volt ez.

Csütörtökön a pihenésé volt a fő szerep. Olvastam kritikákat, hogy nem elég gyors a net és nem mindig van, de nekünk ezzel nem volt gondunk. Attól kezdve, hogy a wifi megtalálta a jelet, ment minden, igaz nem szuper sebességgel, de élvezhetően és használhatóan a kijelölt helyeken. Erre a napra vártuk az idegenvezetőt egy kis meetingre délután, ahol elmondja a programajánlóját és minden fontos információt, amit tudnunk illik. Nem is kapkodtunk, pihenés, kajálás, közben pedig egy kis pancsolás és úszás volt a program az egyik medencében. Megtaláltuk azt, ahol nem volt hangos zene, csúszda, sok ember, így kellemesen telt a pihenés.

Nap közben jött a takarítónő és hozott mindent, ami csak addig hiányzott, valamint rendet és tisztaságot teremtett a szobában. Ha ez megérkezésünknél így lett volna, az lett volna a tökéletesség, de gyanítjuk, hogy a nekünk szánt szoba nem lett készen időre és emiatt kaphattunk egy tartalék szobát. 
Az idegenvezető tájékoztatójában nem volt olyan kirándulás, ami minket kifejezetten érdekelt volna, mert már sok hasonlón voltunk, de a délutáni találkozón jót beszélgettünk és segített elintézni a zuhanyzó problémáját. A bejelentés után fél órával kopogtattak az ajtónkon, egy technikai ember jött, pár perc alatt orvosolta a bajt, ettől kezdve hibátlanul lehetett fürdeni.

Van egy hölgy, Orsi, akivel egy régebbi nyaralásunk során ismerkedtünk meg, vele is találkoztunk, eljött hozzánk a szállodába, bár másik irodánál dolgozik idegenvezetőként, nem az Ő vendégei voltunk. A személyes találkozás öröme, a kis pletyizés jó volt, néha-néha a facebook-on is tartjuk a kapcsolatot, legutóbbi nyaralásunkkor is találkoztunk Vele, akkor is meglátogatott minket. Beszélgettünk egy kicsit, imádja Törökországot és mindent tud róla, amit érdemes vagy kell. Az Amarok elnevezésű kirándulás tetszett az ajánlatai közül, amit már előzetesen egyszer neten mutatott, ilyenen még nem vettünk részt, erre befizettünk. Valamiért nem minden iroda értékesíti, plusz jellemzően a német(h)ek mennek el erre, néhány emberenként adnak egy szép terepjárót, amit igény szerint vezetni is lehet, csodaszép tájakra visz az út, szóval izgalmasnak ígérkezett a kirándulás. Mondjuk egyet nyeltem, mikor az árat meghallottam, de bíztunk benne, hogy az élmény megéri és Ő is azt mondta, hogy nem fogunk csalódni. Kedden minden kiderül… :-)

Aznap török est volt a műsor a szálloda színpadán. A hotel készült erre, a vendégek részére a szálloda területére telepített bazársorral, ahol szinte bármit meg lehetett venni, ami a kinti bazárokban kapható. A gyerekeknek élő tevékkel kedveskedtek itt, amire egy kisebb összegért fel lehetett ülni és egy kis kört tettek a lelkesebb vendégekkel az udvaron.

A hangulatot jól megalapozták, a színpadon pedig egy nagyon jó műsor volt, döbbenetesen komoly teljesítménnyel. A táncosok az egy órás produkciót végig táncolták, folyamatosan mosolyogva, hihetetlen profizmussal, összhangban a közel 40 fokban. És bizony nem keringőt vagy valami lassút, hanem egy dinamikus pörgős műsort hoztak el a szállodába. Ők azok, akiknek nem kell a konditerem, ezt is egy durva és komoly edzés minden nap próbálni vagy előadni. Először a zenészek vonultak végig az udvaron, természetesen nem csendben, hanem igencsak felhívva magukra a figyelmet, a nézőtér ennek hatására meg is telt… Egy kis „előjáték”, azaz ének után jöttek a táncosok, volt ebben hagyományőrző tánc, ami nagyon hasonlít az ír sztepptánchoz. Volt hastánc, ami színvonalasan mutatta be a hölgyek táncát, hol szólóban, hol csoportosan. Volt még dervistánc, ez az egy helyben hihetetlen profizmussal forgó táncos lenyűgözött mindenkit, a sok perces forgás közben nem volt egy pillanatnyi törés sem a pörgésben, a szoknya hullámzása nagyon tetszett a közönségnek. Néhány műsorszám dobokkal és pörgős ritmussal adta meg az est hangulatát. Örültünk, hogy ezt láthattuk, a műsor végén vastaps köszönte meg a művészeknek az előadást.

Péntek. Ezen a napon igazi nyaralóként viselkedtünk. Késői kelés, nap közben evés, ivás, fürdőzés és napozás, vacsora után pedig egy kis séta a szálloda előtti másfél kilométeres bazársorban, valamint körbe néztünk az itt lévő áruházban is. Volt itt minden, bóvli és jó cucc, drága és olcsó, egy sálat vettünk csak ajándékba, amit a kezdő árhoz képest elég jól sikerült lealkudni, ennyit már megért nekünk. De a néninek is, mert visszafelé mosolyogva üdvözölt minket, mikor meglátott, amikor pedig válogattunk, mindent automatikusan teregetett elénk, igazi kereskedő, aki tudja, ha jól mutatja az áruját, akkor nem lehet nem vásárolni belőle, mert a kínálat abszolút óriási. A bazársor hangulata nagyon jó és szerencse, hogy a legtöbb helyen angolul vagy németül szólítottak meg minket. Ez üdülőterületenként és a nyaraló turisták összetételétől függően változik, de nem jó, ha oroszul szólnak hozzánk, végül is talán nem úgy nézünk ki... Mert az oroszok azok, akik bármit bármennyiért megvesznek, nem alkudoznak egy percet sem, nem is szeretik Őket a török árusok emiatt, hiszen elmarad egy jó kis program, az árakkal kapcsolatos egyezkedés és nem szeretik a többi turisták sem, mert helyenként pont emiatt jobban ragaszkodnak az elsőre kimondott árakhoz a kereskedők, mert kiírva a legritkább esetben lehet látni árakat a bazárban. Nagy előny azonban, ha valaki "magyarisztánból" érkezik, hiszen ez az Ő történelemtanításuk alapján régen Törökország része volt, így ezt a tényt nem ott kell elkezdeni magyarázni vagy cáfolni, koncentrálni kell a testvériességre, barátságra és természetesen az árak lenyomására inkább. :-) 

Este vihar érkezett, jó nagy eső és villámlás, ez az itt élőknek is furcsa volt, de lehűtötte a levegőt és nagyon kellemeset lehetett aludni. Egy kis plusz az alváshoz, hogy a nem messze lévő minaretből hajnalban 5 óra előtt (és nap közben is többször) hangosan elkezd „kiabálni” a müezzin.

Szombat. A hét vége első napja is a pihenésé volt, de azért a medencézést nem hagytuk ki. A nap sütött, kellemes idő volt, jól esett feltöltődni, semmit sem csinálni, csak kellemesen eltölteni ezt a napot. Kicsit neteztünk is, épp csak a leveleinket és az üzeneteket, de érdekes dolog ez, mert ameddig nem volt tablet nálunk a régebbi nyaralások során, nem éreztük, hogy hiányozna a net, most viszont ha nem is sokszor és nem sok időt rászánva, de reggeli és vacsora után jó volt kicsit ránézni a változásokra. Viszont az jó, hogy nem vagyunk internetfüggők, sem Rita, sem én, hiszen a levelek és üzenetek megvárnak. És ha már hét vége, a vasárnap délelőtt is hasonlóan telt.
Kimentünk a tengerpartra is, na ez nem az volt, amit írtak a tájékoztatóban, hogy homokos apró kavicsos... Nagyon köves, kavicsos vízpart, nem túl nagy és gyorsan mélyülő víz várta azokat, akik a tengerben szerettek volna fürdeni. A stég végénél pedig már sok méter mély vízben úszhattak a magabiztos úszók, én nem tartozom közéjük, így ezt kihagytam. De a tenger és a hullámok hangja, na ez az ami nagyon megnyugtató tud lenni reggel és este, mikor a strandolók még illetve már nincsenek kint. Érdemes olyankor leülni és egy kicsit hagyni, hogy győzzön a hangulat... :-)

Vasárnap délután történt egy kis intermezzo. A medence partján voltunk, egy kis pancsolás után, mikor is Rita elcsúszott. Nem volt nagy esés, csak valahogy mégis rosszul sikerült, a nagy lábujja eltört. Telefonálás, rövid idő múlva visszahívott a biztosítótól egy hölgy és elmondta, leszervezték az autót, ami elvisz minket egy magánklinikára, ott ellátják Rita sérülését és aztán vissza hoznak minket a szállodába. Nem marketing, hiszen biztosítási alkuszként ezzel is foglalkozom, de ilyenkor látja az ember, hogy az a néhány ezer forint, amit (nekünk EUB volt, amit kint simán elfogadnak) utazási biztosításra költ, igen is nagyon megéri ha baj van, ha pedig nincs, akkor nem került sokba a védelem, ami valóban biztonságot ad. Jött is az autó értünk, fuvar a rendelőbe, ahol nagyon komoly felszereltséggel foglalkoztak főként a turisták bajaival, de a helyiek is mehettek oda, ha ellátásra van szükségük.

Ritához oda jött egy pólós, farmeres vidám fickó, megkérdezte, mi a probléma. Ő elmondta, az ember kicsit megrázta a fejét, majd leguggolt, elkezdte ott a váróteremben helyre mozgatni a nem túl egészségesen álló lábujját, majd mutatta, hogy kövesse Őt a röntgenbe. Percek alatt meg volt a felvétel, ami alapján bekötözte a lábat, majd elbúcsúztunk tőle. Gyakorlatilag nagyjából rendbe tette az ujjat, igaz a kötésbe azért bele dagadt Rita lába, így nem túl jól aludt aznap és másnap éjszaka sem, nappal meg pihentette vagy ha az étterembe mentünk, sántikált, tulajdonképpen ha körülményesen is, de minden működött. 
Késő este értünk vissza az üdülő faluba, mert még "gyorsan" elsántikáltunk a szemközti bazárba valami olyan cipőt venni, ami a kötözés ellenére felment Rita lábára, ez egy strandcipő volt, ami praktikusnak bizonyult, így a tempónk miatt csak az éjféli, késői vacsorát tudtuk elérni. Ez az étkezés tulajdonképpen azoknak szól, akik megéheznek a vacsora óta, vagy valami program miatt csak éjszaka érnek vissza a szállodába. 
Ennek a váratlan eseménynek "köszönhetően" világossá vált, hogy a másnapra tervezett manavgati vásár meglátogatása, a bazározás és a keddi Amarok túra is elmarad számunkra. Vannak döntések, amiket meg kell hozni. Orsi segített abban, hogy az orvosi papírok alapján ha terepjárós élmények nélkül is maradtunk, de legalább a pénzt visszakaptuk a szervezőktől.
Az élet megismétli magát, mondhatnánk, de most ennek nem nagyon örültünk. Mint kettő éve sem, csak akkor miattam, mert én nem voltam jól pont a kirándulás előtt, most egy nagylábujj miatt nem fogunk terepjárózni. Na majd legközelebb, mert vissza fogunk még jönni Törökországba, úgy gondoljuk, lesz még bepótolni való. :-)  

Az utolsó két és fél nap ezek után pihenéssel, nekem néha egy kis medencézéssel telt, Ritának pedig jól jött az internet és az, hogy közel volt minden, kényelmesen el tudtunk ide-oda sétálni a szállodán belül. Ráadásul pont akkor volt olyan hőmérséklet, amiről valaki mesélte, 46 fokos értéket is látott, na ez már az az érték, ami tengerparton is durva. 

A haza utazás nagyon kellemesen telt, találkoztunk ismerőssel is, régebben Ő is autóversenyzett, Vele és anyukájával a repülőút nagy részében beszélgettem. Ők másik szállodában, de szintén Törökországban nyaraltak, Rita pedig pihent eközben, szóval egyszer csak itthon voltunk, leszállt a gép. Onnan már csak annyi volt hátra, hogy a csomagjainkat le tudjuk szedni a futószalagról, szép lassan kisétáljunk a parkolóba és a saját autónkkal haza jöjjünk, ahol a cuccok nagy részét még kipakoltuk, mielőtt késő éjszaka elálmosodtunk és mentünk aludni. Tudtuk, másnap azért el kell menni itthon is egy dokihoz, de ez már másik történet lenne...  

Így telt ez a hét 2015 nyarán.