Egy kellemes hét végi programunkról írok most, amit Bécsben töltöttünk. Bécs nincs messze, de sok élményt tartogat azoknak, akik oda látogatnak.
Ha érdekel, hogyan zajlott ez a néhány nap és megnéznéd a képeket, amiket fotóztam, kattints és olvasd tovább a mai blogbejegyzést. 

A hosszabbított hétvégéhez reméltük, hogy jó idő is társul, pénteken dél körül indultunk el Ausztriába esőben, hidegben. Úgy voltunk ezzel, hogy estig kellene megérkeznünk a szállodába, addig kényelmesen oda is érünk, így út közben az autópálya mellett megálltunk egy kis időre Parndorf-ban is, ahol egy nagyon komoly outlet center van. Nem konkrétan vásárlási céllal, inkább csak nézelődni. Persze ha olyat találunk, ami tetszik azért nem hagyjuk ott, ez volt az alap elképzelés.
A bevásárló faluhoz érve azt tapasztaltuk, hogy péntek délután, bár még a karácsony nagyon messze van, de rengeteg autó és ember van, biztos tudták, hogy miért jó ott lenni. Kerestünk egy szabad parkolóhelyet és elkezdtünk körbe sétálni a boltok között. Mi is tudtuk, hogy messze még a karácsony, de azért már olyan szemmel nézelődtünk, hogy akár egy jó ajándékba is bele futhatunk, ha figyelmesek vagyunk. Mire oda értünk, kisütött a nap és nagyon kellemes késő őszi időben tudtunk nézelődni. 
Ami először megfogott, az egy édességbolt volt. Ruhát itthon is lehet venni hasonló árakon, ha jókor jó helyen keresgél az ember, de ez a Manner bolt annyira hívogató volt, hogy nem tudtunk ellenállni. Egy nagy szatyornyi nápolyi és csoki volt nálunk, mikor kb. fél órás válogatás után kiléptünk az üzletből. :-) 

A többi boltnál is időztünk, volt márkanév, amit nem is ismertünk és sok brand ismerős volt, de végül is vagy nem voltunk annyira ráhangolódva a vásárlásra, vagy valahol figyeltük az órát is, hogy ne késsünk el, úgyhogy inkább csak sétáltunk és nézelődtünk a boltokban.

A parndorfi séta után folytattuk utunkat Bécsbe. Kényelmesen haladtunk, tudva azt, hogy este 7 órakor lesz egy üdvözlő fogadás, addigra pedig simán oda tudunk érni a szállodába. 


A Dreamtrips utazást a Worldventures utazási klub tagjaként foglaltuk le, itt most csak mi voltunk magyarok a csoportban, viszont a világ sok pontjáról voltak utazók, nagyon változatos helyekről érkeztek Bécsbe erre a néhány napra. Jó társaság volt, érezhető, hogy mindenki szereti járni a világot, mindenki keresi az élményeket és a lehetőségeket. Évente sok-sok ezer jó árú, színvonalas utazás közül mindenki megtalálja azt, amit szeretne. Most pl. Thaiföld, Kína, Izrael, Olaszország, Svédország, Anglia, Románia utazói jöttek el erre a hét végére az osztrák fővárosba.
A szálloda az Imperial Riding School Renaissance Vienna Hotel volt, egy Deluxe szoba várt ránk. Nagyon szép szálloda, nagyon magas minőség mindenben. 

A fogadás után a szomszédban lévő parkolóházhoz sétáltunk, kihoztuk az autót, mert a hét végén ingyenes a parkolás a városban, egyébként hétköznapokon nagyon borsos áron lehet megállni, akár a szállodában parkol valaki, akár a közeli parkolóházban, akár az utcán. Érkezésünk után viszont a parkolási időszak végéig, estig a legegyszerűbb volt a parkolóházba tenni az autót. 
Az első kis kalandunk itt történt, nem tudtuk megoldani, hogy miután kifizettük a parkolást és mentünk volna az autóért, a lift levigyen minket a parkolószintre. Igazából nem értettük, miért történik mindez, azaz miért nem sikerül, de szerencsénkre jött egy hölgy, akitől segítséget kértünk és mint annyi helyen Bécsben, Ő is jól beszélt magyarul, elmondta, mit kell tennünk. Egyszerű dolog volt, de ott akkor nem jöttünk rá magunktól. Ami feltűnt, hogy a kedvesség meg van az emberekben, nagyon sokan értik a magyar nyelvet, tudnak is magyarul, bár nem mindenki magyar közülük. A hölgy pedig segítségként érkezett hozzánk, mintha csak küldte volna valaki. :-) 
Az autóval kiálltunk az utcára a szálloda elé és hagytuk pihenni, mi is felmentünk a szobába, hogy pihenjünk a másnapi kirándulás előtt.
Meglepett az is, hogy este 8 körül kezd kiürülni a város, a boltok bezárnak, az emberek nagy része eltűnik az utcákról. 

A szombati nap egy nagyon kiadós és finom reggelivel kezdődött. Ahogy az étteremben körbe néztem, nem tudtam volna olyat mondani, amit szívesen ettem volna reggelire és ne lett volna a pultokon. Ez az igazi vendéglátás. 
Reggeli után találkozó és busszal indultunk egy egész napos kirándulásra. A tervben egy hajóút szerepelt, de ezt a rossz időre való tekintettel módosították, azt gondolom ezt a döntést senki sem bánta. Tulajdonképpen hűvös idő volt, néha egy kis esővel, széllel. 
Az első állomás Dürnstein volt, kis település, hangulatos utcákkal, itt sétáltunk egyet, a hangulat megfogott mindenkit, a hideg ellenére sok mosolygós arcot láttunk, akik önfeledten fotóztak, nézelődtek a helyi üzletekben, jó volt a hangulat. A séta végén várt a busz, hogy induljunk tovább Melk felé, ami számomra az autósport egyik szentélye miatt volt ismerős, de most nem ezért jöttünk. 

Melkben egy nagyon szép bencés apátság volt az úti cél, ahol ebéddel vártak minket. Az egyik felszolgáló hölgy magyar volt, örült, mikor az anyanyelvén szóltunk hozzá és nekünk is jó volt, hogy könnyen megértetjük magunkat. A finom ebéd során természetesen készültek csoportképek, majd indultunk az apátság épületét bejárni. 

Az épületben nagyon színvonalas bemutatók voltak a korabeli tárgyakból, sajnos külön felhívták a figyelmet, hogy még telefonnal se fotózzanak a látogatók, így nem nagyon készültek fotók a belső részről, a kiállításokról. Viszont egy szabad részen annál több, háttérben a Duna, a kisváros, az apátság épülete. A másik szárnyban egy régi könyvtárba értünk, ott a hangulat megfogott, a sok régi könyv, azok a kincsek mind-mind sugározták a múltat, ilyenkor el lehet gondolkodni azon, milyen feelingje van a könyvnek, ami klasszikusan papírlapokból áll, nem elektronikus formátumú. 
Az apátság után indultunk vissza Bécsbe, a buszkirándulás után este jól esett a pihenés. 

Vasárnap egy esti program volt fix a csoportnak, ezért reggeli után aktív pihenésként városnézést terveztünk. Még a szállodában voltunk, tervezgettük, mit nézzünk meg a sok-sok látnivaló közül, mikor megérkezett az a vihar, ami nagyon komoly széllel, szinte vízszintesen szakadó esővel húzta keresztül a számításainkat, közel másfél órán át ott kellett maradnunk, ha nem akartunk bőrig ázni. A vihar uralkodott a városon, nagyon kevesen merészkedtek az utcára. Viszont mikor megszűnt az eső, csak a szél maradt meg, hamar kitisztult az ég és bár nem volt kellemes a szeles hideg idő, de legalább a levegő nagyon tiszta lett a városban. Kitaláltuk, hogy néhány helyet meglátogatunk, a terv egy része autós városnézés volt, egy része gyalogos séta. 
Autóval kezdtük, nézelődés és autózás közben akadtunk egy szép templomra, aminél megálltunk és benéztünk. 

Bementünk Bécs egyik nevezetességéhez, a Szent István székesegyházhoz. A régi épület körül nagyon sok turista volt, bent is zajlott az élet, de mindenki megállt egy-egy pillanatra, hogy megcsodálja az épületet, a díszítést. Nagyon szép volt, lenyűgöző látvány az épület és az, hogy milyen részletességgel készítették el a díszítését. Kis belépődíjért középre is bemehetett az, aki szeretett volna, sokan ott pihentek meg vagy csak még jobb fotókat akartak maguknak készíteni, mint amit a szalagon kívülről lehetett.
El tudom képzelni, hogy nyáron, a turistaszezonban itt mekkora tömeg lehet, de ezt érdemes megnézni. 

Kint a bevásárló utcában egy Manner boltot találtunk nagy örömünkre és mivel volt egy fajta csoki, amit kóstolásra vettünk még Parndorfban, de egy nap alatt elfogyott, mert annyira finom volt, most abból azért még vásároltunk magunknak. Nem voltunk egyedül az üzletben, tömött sorokban álltak az emberek a bejárattól a pénztárig. A szállodáig visszaautózva még voltak szép helyek, ahol megálltunk pár percre.
Megtapasztaltuk, hogy vasárnap a boltok nagy része zárva van, de ez ott nem zavarta az embereket, mindenki élte az életét, tudták az ott élők, hogy szombatig van lehetőségük vásárolni. Végül is ezt is meg lehet szokni, úgy látom. 

Gyalog elsétáltunk a Belvedere kastélyhoz. Nem kis területen épült ez, azt gondolom, nyáron érdemes visszatérni, amikor a kastélykert is teljes szépségében pompázik. Most az épületet idő hiányában bent nem néztük meg, de ez a legközelebbi alkalommal nem marad ki.

A kert végén egy szép szökőkút található és a vörös hadsereg emlékműve. A szél nem gyengén fújt, így még az sem volt egyszerű, hogy közel menjenek az emberek a szökőkúthoz anélkül, hogy vizesek ne legyenek. Ez fotó szempontjából nem volt rossz, érdekes látvány volt, ahogy a víz nem a tervezett helyen érkezik vissza a szökőkútba, hanem a szél irányától függően beteríti a környéket.
Néhány képet készítettem itt és a séta során, ahol sok szép épületet láttunk, majd egy kis kerülővel visszajutottunk a szállodába. Estig pihentünk, halkan ment a háttérben a tv zenés műsora, neteztünk, megkóstoltunk néhány édességet és vártuk az esti városnézést és vacsorát.

Az esti program buszos városnézés volt a városban, ahol megmutatták Bécs nevezetességeit esti megvilágításban, valamint egy helyi étteremben vacsoráztunk meg. A búcsúest jó hangulatban zajlott, finom vacsora volt egy pohár borral és sütivel, utána visszatértünk a szállodába és alvás, hiszen másnap mi már indultunk haza. A többiek pedig vagy haza, vagy másik Dreamtrips útra, hiszen aki nagy távolságról érkezett, praktikusan összekötött két-három ilyen álomutat különböző városokban és rengeteg élményt gyűjt a pihenése során. 

Reggel még vettem parkolójegyet az autóra a dohányboltban, hogy ne legyen ebből probléma az indulásunkig, érdekes és szerintem jó dolog, hogy csak 9 órától kell fizetni, de az már kevésbé, hogy sokkal későbbig, mint Pesten. Szinte Bécs minden részén egy tarifával mennek a parkolások, nem túl olcsón, úgyhogy érdemes a P+R parkolókat használni és tömegközlekedéssel mozogni hétköznap, mert az gazdaságos és kényelmes is, arról nem beszélve, hogy pénztárcabarát. És ami még említésre ad okot, egyszerűbb nem autóval közlekedni, mert ennyi megállni tilos táblát és hozzá kis kiegészítő táblákat különböző szöveggel még nem láttam soha. Ember legyen a talpán, aki ezen eligazodik turistaként, márpedig ha rossz helyen parkol le, még ha van is parkoló jegye, az egy drága procedúra kiindulópontja lehet. :-) 
A Budapestre vezető út gyorsan eltelt, sok szép élménnyel tértünk haza és egy dolog biztos, érdemes még Bécsbe mennünk, mert látni való és érdekesség számtalan maradt a legközelebbi alkalomra is...