Hét évente vannak az ember életében nagy változások, legalábbis ezt mondják sokan. Nem tudom, el kell-e hinni ezt vagy sem, de az idő talán majd igazolja az állítást, most vagyok pont egy "hetes" időszak végén. Ez volt a hetedik ilyen periódus, ma betöltöm a 49. évemet, ennyi ideje létezem.

Hogy ez sok vagy kevés...? Nem tudom, kinek sok, kinek kevés. Számomra kellemes az érzés, hogy még nem tartok a felénél sem a tervezett életkoromnak, így nagyon sok időm van még hátra, ami alatt megvalósíthatom mindazt, amit szeretnék.
Mikor még általános iskolások voltunk, annyira furcsa volt, hogy vannak 50 év feletti emberek is, a harmincasokat mi már "öregnek" láttuk. Aztán ahogy telt az idő és már hármassal kezdődött az életkorom, rájöttem, hogy ez sem rossz, sőt meg vannak ennek a korszaknak is az előnyei. Úgyhogy jól éreztem magam. Majd jött az, hogy már négyes volt az első szám, de semmi sem változott ahhoz képest, mikor még 39 évesen feküdtem le aludni, viszont már 40 évesen keltem fel. És egyre közelebb az ötös, ami a kedvenc számom egyébként.

És hogy miként telik egy ilyen szülinap? Ha tovább olvasod, egy picit mesélek is erről... :-)

Nekem tetszik ez, bár reggel ugyanúgy kelek fel, mint bármelyik másik napon. Végül is ez is olyan nap, mint a tegnap és a holnap. De mégis, valahol egy picit azért más, sok-sok újat tartogat, függetlenül attól, hogy lesznek benne megszokott részletek, hétköznapi tenni valók.
Lesz benne egy kis ünneplés, főként este, mikor egy Dumaszínházas műsort nézünk meg élőben. Ezt már várom, a jó hangulat előre borítékolható.
Lesz benne munka, pl. egy társasház ügyében megyek a bíróságra, ahol meg kell védenem a lakókat a régi közös képviselő próbálkozásaitól, mert igazuk van és bíznak bennem. Szívvel-lélekkel fogom az érdekeiket képviselni. És jó néhány egyéb feladat is a naptáramba van írva, szóval lesz mit tenni ma is.
Lesz benne egy kis vásárolgatás is, hiszen szombaton palacsinta-halom készül szülinapi torta helyett, ehhez pedig jó néhány finomságot be kell szerezni. És veszek lottószelvényt is, mert a szerencse lehet, hogy éppen most ér el hozzám és nem szabad, hogy hagyjam csak úgy tovább lépni. :-) 

Hogy ebből mi valósult meg? Röviden megírom. 
Reggel ahogy felkeltem és elkezdtem felhúzni a redőnyt, az visszaesett, elszakadt a heveder, ami ezt működteti. Jó kezdés... :-) 
Aztán össze szedtem magam, néhány szükséges dolgot elintéztem és irány a bíróság. Egy olyan társasház ügye volt, ahol engem választottak meg közös képviselőnek, a régi pedig betámadta Őket. Kis értékű per, a bírónő is túl akar már lenni ezen, viszont én meg nem szeretném, ha a háznak fizetnie kellene egy olyan ember részére, aki átverte Őket. Érdekes tárgyalás volt, kíváncsian várom az ítéletet, amit október elején hirdetnek majd ki. Idő közben, mivel nem vagyok ügyvéd és néhány gondolat csak utólag jutott eszembe, rájöttem, miként lehet még ezt a helyzetet javítani, konzultálnom kell majd egy jogokban jártas személlyel, akinek meglátom, mi lesz a véleménye erről. 
A bíróság után a házak környékén volt tenni való, majd egy kis bevásárlás, hiszen szombaton a kedvemért nagy palacsintasütés lesz, ehhez pedig kellenek olyan dolgok, amitől a palacsinta tényleg finom... :-)
A délután gyorsan eltelt, Rita munkahelyéről végleg távozott, mesélt arról a cégről, azokról az emberekről még néhány gondolatot, mintegy zárásként. Valahol ilyenkor örülök annak, hogy 1992 óta nincs főnököm, nincs munkahelyem. Viszont van olyan munkám, amiért szívesen kelek fel minden nap. Most már Ő is olyat fog dolgozni, amit örömmel csinál.
Este pedig Dumaszínház, Hatházi László estje "Nekünk áll a László" címmel. Azt gondolom, a poénok, a hangulat, a hely és az egész este olyan volt, amire jó visszagondolni. Végig nevettük a műsort, nagyon életszerű, nagyon jó poénok özöne zseniálisan előadva, amit így elmesélni nem lehet, viszont meghallgatni érdemes!  

Néhányan, akik számon tartják ezt a napot, megköszöntenek, ami jól esik nekem és valóban örömet szereznek ezzel, Nekik köszönöm is, de senkitől sem várom ezt, hiszen én is sok ember szülinapját elfelejtem. Szoktam is hivatkozni arra, hogy ebben a korban már szenilis egy kicsit az ember. Nagyon jó kibúvó, ha valamit tényleg elfelejtek... 

Az eddig eltelt idő a születésem napja óta 17897 nap. Ezt is az interneten találtam, érdekes adatnak tartom, jópofa információ. Azt is tudom, hogy vasárnap volt, nem is értem, hogy jött az ötlet, hogy pont hét végén jöjjek a világra, de egy biztos, szeretem a vasárnapokat. (is) És akkor volt itt az ideje, hogy meglássam a külvilágot. Nem bántam meg.
Az, hogy szűz vagyok, nem szorul a horoszkóp alapján magyarázatra, hiszen ez az időszak ennek a jegyében telik minden évben, bár érdekesen néznek rám, ha szóba kerül valamiért, mert nem mindegy, milyen hangsúllyal és szövegkörnyezetben mondja valaki, hogy Ő örök szűz... És ez nagyon jó alapot ad a poénkodásra. :-)

A facebook érdekes, mert ha nem írja ki mindenki számára látható módon az ember az adatlapján, hogy mikor van a születésnapja, akkor valóban csak azoknak jut eszébe, akik foglalkoznak vele. Ha kiírja, akkor egy öngerjesztő folyamatként elkezdődik a köszöntés-áradat. Idén nem volt ez látható, mert rejtve maradt a dátum, de jövőre azt gondolom, jól fog esni a fél évszázadnál, ha sokan mondják azt, "Boldog szülinapot"! :-) 

Marad a végére még annyi, hogy ma belépek a 49-es "szobába" és mivel 2016 szökőév lesz, 366 napon keresztül itt fogok létezni. Vagy inkább terem lesz ez? Majd egy év múlva elmesélem, ahogyan azt is, mit találtam, mit csináltam benne. :-) Minden esetre megpróbálom olyanná tenni ezt az időszakot, ami maradandó élményekkel, örömmel és sok-sok jó dologgal telik el.
Már csak a kulcsot kell elfordítani és nyílik az ajtó...