Néhány gondolat a szerencse, de most inkább a szerencsejáték fogalma körül...

Nem rég megnégyszereztem a befektetésemet, aztán megint...
Ez így elsőre jól hangzik, nem is mondok valótlant, hiszen tényleg négyszeresét éri most a "Bakancslista" szelvény, mint amennyiért vettem. Tök jó buli ezeknek a mezőknek a lekaparása, ahogy feltűnnek a számok vagy nyeremények, közben öröm látni, hogy néha bejön ez-az. Szerencsére nem vagyok függő, időnként jön egy ihlet, amikor veszek ilyen sorsjegyet, máskor simán elmegyek mellette. 
Nem rég egy másikon, az buksza volt, szintén négyszereztük a befektetést. Egy ismerősömmel beszélgettünk éppen a munkahelyén, mikor a kolléganője örömmel újságolta el, hogy amit most bukszát lekapart, abban 5000Ft-os nyereménye van. Ez nem tudom, egy jel volt, vagy csak én vettem annak, lényeg, hogy hazafelé megálltam egy lottózóban és kértem egy bukszát. Ezer forint invesztíció vs. négyezer forint nyeremény itthon egy jó hangulatú játék után. A gyors meggazdagodás útjára léptünk ezzel, :-) de aztán a nyereményt általában újabb játékokba invesztáljuk, hiszen ennyit másra is simán elkölt az ember.  Könnyen jött, könnyen megy, ahogy a mondás tartja. De nem elhanyagolható a tény, meg van újra a várakozás öröme, a játék, plusz adunk egy újabb esélyt magunknak.
Lehetne persze ezt úgy csinálni, hogy mondjuk csak egy mezőben legyen nyeremény több apróbb helyett, de az a legmagasabb, havi 1 millió négy éven át. Azt kaparnám le legszívesebben, na ez még nem sikerült... :-)

Ha érdekel a folytatás, kattints...

Szerencse és játék. Igen, ez egy olyan téma, ami sokaknak mánia, másoknak jó játék, néhány embernek pedig valóságos nyeremény, kézzel fogható változás. És persze vannak sokan, akik nem is hisznek benne. Nem mindenki szeret a szerencséjével játszani, van olyan is, aki el sem tudja képzelni, mi lenne, ha nyerne.

Sokan lottóznak, annak mindenféle verziójával. Én is szoktam játszani, fizetem a reménykedők vagy a hülyék "adóját", plusz van egy olyan szokásom, hogy ha külföldön járok, a helyi lottóból veszek egyet, ott a hirtelen eszembe jutó számokat beikszelem és bízom abban, hogy sikerül. Nem sok alkalmam volt eddig még ilyen játékra, nem is sikerült, de jópofa érzés az, hogy adtam egy esélyt magamnak. Milyen lehet visszautazni egy-két hét múlva azért, hogy elintézze az ember a nagy nyeremény felvételét? Szeretném egyszer átélni és aztán elmesélni...
A nyerési esély a különböző játékokban abszolút más és más. Legtöbbször nagyon alacsony előfordulással találhatja el az ember a megfelelő számokat, vagy ha több a nyerési arány, csökkennek az elvihető összegek. Nézegettem a szerencsejáték zrt. honlapján az esélyeket, hát elgondolkodtató számok jönnek ki. De miért ne én lennék az, akinek ez egyszer sikerül? 
Idősebbeknél figyelhető meg a trend, hogy ugyanazokkal a számokkal játszanak már tíz, húsz vagy harminc éve, de Ők már nem merik abba hagyni, mert félnek attól, hogy ha egyszer nem játszanak a megszokott számokkal, amiket már évtizedek óta ikszeltek, pont akkor húzzák ki azokat és ez rosszul fogja érinteni Őket. Megértem ezt, de nem szeretnék ilyen szinten függő lenni, így ami éppen valamilyen ötlettől vezérelve eszembe jut, azt megjátszom, majd az ikszelős papírt el is tépem, hogy ne legyen vele gond többet. Ha pedig azon a sorsoláson nem nyertem, megy az a szelvény is a kukába. Minden hét, mikor játszom, újabb és újabb esély, új számokkal. Már amikor persze ikszelek, mert nem minden héten szoktam találkozót kezdeményezni Fortunával. Így olyankor nem zavar, ha kihúznak öt számot, mert jó esetben nem emlékszem arra már, mi volt a legutolsó sorozat, amit megjátszottam. 
Bízik-e a szerencséjében az az ember, aki öthetes lottószelvényt vesz? Véleményem szerint nem. Márpedig ha nem bízik saját magában és az általa ikszelt számokban, akkor tulajdonképpen csak reménykedik, de valahol mélyen el sem tudja képzelni, hogy az Övé lehet a főnyeremény. Mégis, ha saját maga nem hisz abban, hogy a következő sorsoláson az Ő számait fogják húzni, akkor ki higgyen? Vagy csak úgy van vele, hogy öt hetest játszik, ha nyer, akkor oké, ha nem, akkor nem kell minden héten játékba adnia a számait?
Ilyenkor az eső-imáról szóló történet jut az eszembe, ha valamit csinálunk, hinni is kell benne. A rövid történet így hangzik:
- Egyszer egy falu lakói elhatározták, hogy esőért imádkoznak. A környéken már nagyon rég nem esett az eső, a növények szinte teljesen kiszáradtak, a patakok medréből eltűnt a víz. Szükségük volt egy kiadós égi áldásra. Azon a napon a falu minden lakója összegyűlt, együtt kimentek a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki vitt magával esernyőt is... 

Most volt a lottósorsolás, a kiválasztottak húztak egy-egy golyót, aminek az eredménye az lett, hogy hármat eltaláltak abból a hatból, amit én ikszeltem. :-) Ez jópofa, bár nagyon messzire nem lehet ebből eljutni, de egy kis lottózásra elég lesz ez is a hét végén. És majd abból lehet utazni...
Vannak hihetetlennek tűnő nagy nyeremények, szinte soha sem tudjuk, ki nyeri meg azokat. Pedig elméletileg olyan emberek, mint mi, csak jobban sikerült nekik számokat választani, tippelni vagy kaparni. De a nyeremény híre mindig ad egy esélyt, mindig mutatja az embereknek, hogy ragadják meg a lehetőséget. És persze fizessenek, mert azért akárhogy is nézzük, a szerencsejáték nyereséges üzletág. 
Úgy gondolom, a játékok hitelessége még komolyabb lenne, ha lehetne tudni a nyertesekről. Persze bizonytalan, mit váltana ki ez az információ egyesekből, a nyertesek hogyan birkóznának meg a hirtelen népszerűséggel, de úgy érzem, a sokadik nyertes híre már nem lenne akkora téma.

Játszani nem csak a szelvénnyel lehet, hanem a gondolattal is, mi lenne, ha...
Tényleg. Mi lenne, ha nyernék mondjuk egymilliót? És ha százmilliót? És ha a főnyeremény még több nullával végződik? Ki ne fantáziált volna erről életében?  
Nem mindegy, tudni kell ezzel a "teherrel" együtt élni és annak megfelelően tervezni, hogy mi a nyeremény. Sokat játszottam már mindegyik verzió gondolatával. Azt hiszem, az egymillió a legnehezebb, mert abból még nem, vagy csak nagyon szűkösen lehet adni azoknak, akiknek az ember szívesen adna, de lehet olyan helyet találni a nyereménynek, ami jó hely. Ha két nullával több van az utaláson, amit a szerencsejáték zrt. utal, abból már azért jut is, marad is, sok embernek örömet tudnék szerezni. És akik megérdemelnék, azoknak szívesen adnék. Ha pedig még több a nulla, na akkor jön az az eset, hogy ismét bajban van az ember, de ez az a fajta baj, amivel azért örömmel megbirkóznék. Lenne ötletem, hogy mi lenne ezzel a pénzzel, mert addig, ameddig csak papírdarabok, vagy egy egyenleg a bankszámlán, nem hiszem, hogy örömet tud szerezni nekem és azoknak sem, akiknek szívesen adnék belőle. De ha az álmokat vagy vágyakat valósítja meg ezekkel a papírokkal az ember, akkor válik értékké, ami a kezében van. Álmom pedig nekem is van és azoknak is biztos, akikkel szívesen leülnék egy beszélgetésre arról, hogy mire költenék el azt az összeget, amit most kapni fognak. Na ez az, amiért érdemes nyerni... :-)
De erről majd akkor mesélek, ha már a kezemben lesz a visszaigazolás a főnyereményről. 

Sok szerencsét kívánok azoknak, akik olvassák ezt a bejegyzést, ha pedig nyernek, csak annyit kérek Tőlük, gondoljanak rám egy kicsit. Csuklani fogok, ha ez a gondolat elég erős, de nem bánom, ez azt jelenti, hogy valaki nagyon szerencsés éppen abban a pillanatban... 
Ja, én ígérem, nem állok be a sorba azok közé, akik ebből a nyereményből kérni fognak. Ismerek olyan embert, aki már sikeresen ikszelt és komoly nyereményt kapott, ez ad inspirációt nekem ahhoz, hogy időnként én is tegyek egy-egy próbát. 

Drukkolok nektek is, de azért persze magamnak is... :-)