Klasszikusan rallye néven futott ez a találkozó, már 1977 óta, mikor is a Főtaxi autósport szakosztály először rendezte meg azok részére, akik az év folyamán nem a volán mögül nézhették meg az autóversenyeket, hanem navigáltak, szervizeltek, sportbíróként segítettek a versenyeken...
Volt, hogy navigátorommal, Tóth Imrével rajthoz álltunk mi is ezen a versenyen 1988-ban, természetesen fordított felállásban. Imi vezetett, az autó pedig az volt, amivel rallye 2-ben mentünk. Több támogató az ő segítségével csatlakozott a csapatunkhoz, év végén pedig ezzel a kis örömautózással tudta ezt megköszönni Nekik. A nevezési lap már megsárgult, de szerencsére elő került és Gáll Csabi segítségével most meg tudom mutatni.
Imi neve a későbbi rallye életből sokak számára ismerős lehet, de az első lépések és tapasztalatok kellettek a későbbi folytatáshoz számára, ezeket tettük meg együtt a kereklámpás N-es Ladával. (de erről majd a visszaemlékezéseimben írok bővebben, most maradjunk az Old Boy ralinál)
A versenyt sok éves szünet után a Főtaxi autósport szakosztálya 2015-ben ismét megrendezte. Sejtettem, hogy sokan részt akarnak majd venni a régi ismerősök közül ezen és kitaláltam, hogy jó volna elindulni, ha már az aktív versenyzés 2004 óta távol áll tőlem. Megkérdeztem azokat, akikkel szívesen ülném végig egy autóban ezt a távot és Tolnai Márk barátom azt mondta, ez az ötlet tetszik neki, szívesen beül mellém. Úgyhogy autó és navigátor van, én készen állok, leadtam a nevezést. A részleteket a tovább gombra kattintva olvashatod, néhány fotóval illusztrálva az eseményeket. :-)
Ez a fotó és az idei kép között eltelt néhány év. Az autó változott, Márk felnőtt és én sem maradtam olyan, mint voltam... :-)
Ha tovább olvasod a bejegyzést, elmesélem, milyen volt ez az Old Boy rali...
Versenyzőtársam izgalommal telve várta élete első navigálását, én pedig a hátralévő időben próbáltam az autót "felkészíteni" a versenyre. Azaz került rá új dekoráció, amiről majd egy külön bejegyzésben írok, hiszen a www.autodekor.hu csapata rávarázsolta egy régi versenyautóm dekorációját a jelenlegi autómra és vásároltam két új ablaktörlőlapátot. A Honda hibátlan autó, így ennyi elég is volt felkészítés címén.
Hűvös, ködös vasárnap reggel mentünk a budakalászi áruház parkolójába, de ahogy megérkeztünk, tudtuk, jó helyen járunk. Ismerős arcok, mosolygás és sztorik, jó kis társaság gyűlt össze. Nem szeretnék senkit sem kiemelni közülük, de lehetne sorolni azokat az autósportot szerető embereket, akik ott voltak. És ez meg is adta a nap alaphangulatát. Bíztunk abban, hogy később a nap is kisüt.
1/100-as különpróbával kezdődött a verseny, aminek lényege, hogy pontosan, századmásodpercre kell célba érni egy rövid slalom teljesítése után. Soha életemben nem csináltam még ilyet... Könnyűnek tűnik ez, de abszolút nem egyszerű kiszámolni, hogy mikor kell célba érni és bizony elsőre mellé kalkuláltam a tempót, így ez a pontosság most kicsit távolabb állt tőlünk. De nem baj, lesz még a végén is ilyen pálya, majd ott... :-)
Tardosbánya rajtjánál... :-)
Olyan klasszikus pályákon autózhattunk végig, amik annak idején a hazai rallye sport kötelező útvonalai voltak Pest megyében, mindenki szerette ezeket. Csak néhány példa: Tardosbánya - Bikolpuszta, Lábatlan - Bajna, Pilisvörösvár - Csobánka, Esztergom - Dobogókő, Máriahalom... Ha valaki Budapest környékén rallye versenyről beszélt, a régi Casco és más versenyeken erre felé mindenképp járt a mezőny, mert ezek a technikás, tempós és kanyargós utak igazi rallye pályák.
Az összekötő etapokon jó hangulatban autózott mindenki, a nap is kisütött, egy kellemes őszi nap és sok emlék, sok élmény jött elő közben. Mondhatnám, hogy "bezzeg az én időmben minden más volt" és igazat is beszélnék ezzel, tényleg más volt a rali akkor. Meg azt a korszakot megelőzően is, amikor már versenyautóba ültünk, hiszen komálósként már 1986 előtt is jártunk versenyekre, néztük azokat, akik közül sokkal most egy mezőnyben autózhattunk. Az etapidők megfelelőek voltak, nem kellett sietni, így csak a "gyorsasági szakaszokon" mentünk tempósabban, a pályák sok részlete előttem volt ennyi év után is, így autóztunk egy kellemeset. Hű, sok-sok szakaszt mintha nem rég teljesítettünk volna, úgy adták magukat az ismert kanyarok, kombinációk.
Közben néhány áthaladás és időellenőrző volt, hogy meg legyen a mezőny tagjai között az egy perces idő és mindenki a megfelelő útvonalat teljesítse. Kis kavarodást okozott, hogy egy falu neve kikerült az útvonalból, mert előtte kellett elfordulni balra, viszont az áthaladás-ellenőrző az elágazás előtt volt egy olyan benzinkútnál, amit régről én ismertem, hiszen a kút ahhoz a hálózathoz tartozott, akik támogatták két éven át a versenyzésemet és természetesen azon a gyorsaságin nagyon sokszor végig mentünk régen. Ezt a problémát sokan úgy hidalták át, hogy kerülő úton közelítették meg az állomást, nem a klasszikus pályán, egy gyorsasági szakasz élményével szegényebbek lettek, viszont etapként egy kicsit többet autóztak...
A célban mindenki még egy utolsó 1/100-as pályát teljesített. Két szabály van ilyenkor, a rajt és a cél között nem lehet megállni, tehát bármilyen tempóval is, de haladni kell és pontosan, századmásodpercre akkor kell beérni, amit meghatározott a rendező. Nos, volt olyan versenyző, aki rutinosan csinálta ezt, az egész verseny folyamán csak néhány századot tért el a megadott időtől, nekünk most másodpercben mérhető volt az eltérés. Lesz még mit gyakorolni 2016 előtt... :-)
Az egész verseny alatt ilyen mosoly volt az arcunkon, nagyon jó élmény volt ez és nosztalgia, az már biztos, hogy jövőre újra nevezni kell a versenyre. Ha jól sejtem, Márk is velem tart majd... :-)
A célba érkezés után pedig egy vacsorával, jó hangulatú beszélgetéssel összekötött díjkiosztó várt a mezőnyre. Az autók pedig felsorakoztak a művelődési ház udvarán, szívet melengető látvány volt. Szerintem szükség van az ilyen találkozókra...
