MVT = mélyvénás trombózis.
Csak, hogy ne hangozzon jól a jelenség...
Pár napja történt velem, így ez nem egy "hallottam" sztori, hanem ezt a való élet írta és én voltam a főszereplő...
Néhány napja észre vettem, hogy elkezd erősen fájni a lábam és bedagadt, az egyik csak. Nem tudtam mire vélni ezt, nem ütöttem be, nem erőltettem meg, szóval nem tudtam okot felsorolni a jelenséghez, így aztán befásliztam, pihentettem, bekentem egy fajta kenőccsel, hátha javul. Egy éjszaka eltelt, semmi javulás, egy teljes nap is eltelt, így a következő nap elmentem dokihoz, hogy nézze meg, mi lehet, mert a jelenség ugyanaz. (én "hülye" a neten is utána néztem, mitől dagadhat be a láb, mélyvénás trombózis is szerepelt a felsorolásban, egészen jól illettek a tünetek arra, ami nálam történt)
Megnézte, megmérte, több centis vastagodást regisztrált, így azt mondta, ez akár MVT is lehet. És "azonnal" menjek be a sürgősségire, mert ezzel nem szabad játszani. Írt egy beutalót, én meg beültem a kocsiba és bementem.
Délre értem a Honvéd kórházba, szépen bejelentkeztem, egy óra múlva behívott egy hölgy "adategyeztetésre". Tehát még nem vizsgálat, csak beszélgetés! Vérnyomást mért, regisztálta a jelenséget elmondás alapján, mert azt mondta, a vizsgálatot nem Ő fogja végezni, majd kimondta az ítéletet, mivel ez nem tűnik sürgős esetnek, sőt a listán a legkevésbé fontos besorolást kaptam, így akár 10-12 órán át is itt lehetek, mire sorra kerülök, mert nézzem meg, vannak rosszabb esetek is.
Tényleg voltak, folyamatosan hoztak a mentők embereket, jöttek maguktól is néhányan, szóval ha számoltam volna, minimum 30 biztosan várakozott, volt aki mesélte, hogy reggel 9 óta ül ott és még semmi sem történt, a másik jobban szenvedett, de türelmesen várt. A többség csendben,maga elé nézve várt a sorára.
Még a váróban leültem egy időre, de aztán rájöttem, ha ez az egészségügy "sürgősségi" helyzete, akkor azt gondolom, nem fogok fél napot várni arra a diagnózisra, pihentessem és majd talán javul, mert sokkal többre ezek után nem számítottam, így szóltam, hogy most én távozok.
Mivel nem kizárható, hogy komoly oka van a dagadásnak és a fájdalomnak, így most várok hétfőig és ha nincs változás, ismét elmegyek orvoshoz, de nem a sürgősségire és nem a körzetihez, mert ez a kettő nem hozott eredményt. Hogy kihez, azt még kitalálom, de olyan helyet próbálok keresni, ahol egy-két órán belül kizárják a rossz okokat és valami féle konkrétumot tudnak mondani, hogy mitől van ez a jelenség. Mert azért remélem, ez nem komoly dolog, csak nem tudom még, mi lehet, de 10-12 órát nem tudok azzal tölteni, hogy várok és talán majd sorra kerülök. Gyanítom, ez magánrendelés lesz, ahol pénzért azonnal valódi ellátást kap az ember, olyat, amilyet az államkasszába fizetve is várna, de ott a lényeg a befizetés, a többi meg majd alakul, hiszen az egészségügy helyzete köztudottan olyan, amilyen, de nem megyek bele politikába, mert ez az én blogom.
Csak azt nem tudom, ha egy kollégájuk beutalója és véleménye alapján sem veszik komolyan az embert, akkor mi lenne, ha csak én állítottam volna be oda azzal, hogy bajom van? Hmmm...
Magyar egészségügy 2019-ben.
Hiszen az ország jobban teljesít. (minél...?)
Hiszen az ország jobban teljesít. (minél...?)
Csak egy dologra kell vigyázni, ne betegedjen le az ember és ne kerüljön az egészségügy vonzáskörzetébe. Mert ott nem biztos, hogy van esélye a túlélésre.
Egy másik példa, ismerősöm éjszaka érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. Hívta az orvosi ügyeletet, ahol a tünetek elmondása után azt a választ kapta, hogy pihenjen, reggelre jobban lesz. És ha nem, majd fáradjon be a körzeti orvoshoz. Érezte, hogy ez továbbra sem jó Neki, így hívta a mentőket, azok kijöttek, megvizsgálták és úgy döntöttek, ez infarktus gyanú, úgyhogy sürgősségi. Őt azonnal bevitték, hasonló helyzetbe került, mint én, leültették várakozni. Mintegy 8 órás várakozás után egy kardiológushoz került, akinek elmondta ,most már Ő jobban van és haza menne, de a doki csak annyit válaszolt, hogy sehova, mindjárt hoznak egy ágyat és viszik fel a műtőbe, szívkatéterezésre, mert ez bizony infarktus. Azóta már átesett komoly műtéteken, jól van, de ilyenkor felvetődik a kérdés, mi lett volna, ha nincs szerencséje, mi lett volna ha haza megy "saját felelősségére" és mi lett volna, ha a doki, aki végül megvizsgálta, nem ennyire precíz és elengedi? Neki két szülinapja van ettől kezdve.
A történetet már régebben írtam, azóta szerencsére minden jó lett, nem az volt a baj, amire gyanakodott a körzeti orvos, de hogy mi, azt soha sem fogom megtudni. 2 nap után elkezdett visszamenni a duzzanat, aztán helyre állt a rendes állapot. Magától. De a kérdés továbbra is fennáll, mi van, ha komolyabb a baj és ennyi időre leültetnek a váróban, ahol még azt sem veszik észre, ha valaki elalszik. Akár örökre is, hiszen állandóan sokan vannak, akik később jönnek, már csak azt látják, hogy egy beteg alszik, nem keltik fel. És majd egyszer valakinek feltűnik, hogy Ő már nem lélegzik és nem is lehet felébreszteni...
