Sokan írnak erről ma, én megpróbálom kicsit másképp...

Nem fogok bele menni, hogy ki kire és miért, mert ez nem rám tartozik. Egy dolgot viszont láttam és ez most tetszik, vasárnap ebéd után nagyon sokan sétálnak a XIII. kerület utcáin, szokatlanul sokan vannak kint a kellemes napfényes időben és a többség szavazni megy. Végre egyszer eljutunk oda, hogy tényleg az ország nagy része megmozdul és leadja a voksát valakire, akiben megbízik, akiben hinni tud.
Mint írtam is, nem érdekel, ki kire adja le a voksát, az az ő döntése, akár a saját véleménye, akár az érdekei, akár a bizalma szerint. Viszont ami négy évvel ezelőtt volt, hogy alig mozdultak meg az emberek, most kicsit változni látszik. Ez adta a gondolatot, hogy ezt a néhány sort most megírjam.  

Amit láttam, visszaidézi a régmúltat, amit akkoriban is láttam, mikor még gyerek voltam, idős bácsi és idős néni totyognak a járdán a szavazóhely felé. A bácsi szépen felöltözve, öltönyben, nyakkendőben, vasalt ingben, a néni elegáns kosztümben, kézen fogva békésen haladnak. Vasárnap délután van, süt a nap és Ők tényleg megadják a módját, hogy ezt az állampolgári jogukat, kötelességüket teljesítsék. Ők azok, akik már akkor is választópolgárok voltak, mikor én még nem éltem és amikor még csak egyből lehetett választani. Most is elmennek, mert tudják, hogy az Ő ikszük is számít. 
Örülök, hogy ma nagyon sokan úgy döntöttek, döntenek, elindulnak és véleményt formálnak arról, ami a jövőjüket érinti. Az eredmény majd kiderül, a lényeg, hogy talán egy kicsit most megmozdul az ország és el merik mondani az emberek két iksz segítségével, mit gondolnak a jelenről, a jövőről.

A fotó nem róluk készült, a netről szedtem le...