Ma ötödik sebességi fokozatba kapcsolok.
Tiltásig elforgott a negyedik, nincs hova pörgetni már, egy gyors kuplung, egy határozott mozdulat a váltókarral és mehet minden tovább, csak magasabb fokozatban... 

Hogy mire gondolok? Olvass bele, kattints a tovább gombra. :-)

Gondolom, mindenkinek vannak az életében olyan dolgok, amik ha megkérdezik, mire emlékszik vissza az eddig eltöltött éveiből, azonnal beugranak. Sértődés ne essék, sok ilyen téma, ember van, aki eszembe jut, de elsőre most ez volt, így ezzel kezdtem a blogot. Egy BMW-s sebességváltó képe volt az indítás, az az ötsebességes váltó életem egyik legemlékezetesebb időszakát hozza vissza, ezért került ez a kép az elejére.
Tulajdonképpen minden, ami emlékeztet erre a napra, a kedvenc számom, az ötös és ezzel együtt most már az ötvenes körül forog. Még egy kicsit ízlelgetni kell, olyan ez, mint mikor szilvesztert követően már új évszámot kell tudnia az embernek, de most könnyen fog menni, mert egy ideje ízlelgetem azt, hogy hangzik: "ötven éves". Szerintem jól. :-)
Remélem, és persze mindent meg is fogok tenni azért, hogy ez egy jó időszak legyen az életemben, ha már ötössel kezdődik. Majd mikor hatos lesz az elején, visszatérhetünk erre. :-)

Talán a "fiatalos" lendület kicsit alább hagy, jön helyette a megfontolt, taktikus haladás, ami ugyanoda vezet és sok esetben nem sokkal később ér oda az ember, mintha sietne. De van ideje körbe nézni, látni, megélni és tapasztalni jó dolgokat, majd aztán a célállomásra érkezni. Kicsit ezzel a nappal foglalkoztam és ami eszembe jut most így hirtelen, azt leírom. Végül is ez egy olyan fordulópont lehet az életben, ami meghatározza a folytatást. Érdemes időzni és gondolkodni egy kicsit, emlékezni, tervezgetni...

Igen, most vagyok ötven éves.
1966-ban születtem, akkor még senki sem tudta, mi lesz a folytatás, ki lesz belőlem, de szüleim bíztak abban, hogy jó irányba indítanak el. Azt gondolom, az eddig megpróbált kitérőket sem elfelejtve, hogy az irány jó. 
Emlékszem, mikor általános iskolások voltunk, láttuk az "idősebbeket", akik már elmúltak 40 évesek, milyen öregek voltak a szemünkben. Aki ennél is több volt, az már tényleg néni és bácsi volt számunkra. Csókolom-mal köszöntünk nekik, Ők kedvesen ránk mosolyodtak és látszott a szemükben, hogy jól érzik magukat. Akkoriban el sem tudtam képzelni, milyen lehet, mikor valaki az ötödik ikszet is betölti. 
Ma már tudom. Semmi változás, pont úgy érzem magam, mint tegnap, mikor még négyessel kezdődött a szám, amit akkor mondtam, ha valaki megkérdezte, mennyi idős vagyok. És sokan meglepődve vették tudomásul, hogy nem annyinak nézek ki. Ez egy nap alatt nem fog változni, sőt remélem, az évek során sem...
Aztán volt néhány korszak, ami külön-külön bejegyzést érdemel, a katonaság, a munkahelyek, a sport, család, kapcsolatok, ismerősök, utazások és minden más olyan, ami kitöltötte ezt az eddig eltelt időszakot. Visszagondolva tulajdonképpen azok is, amik akkor nem tűntek jónak, valami módon mégis hasznosak voltak, hiszen tanultam belőlük. Sztorik, történetek vannak szép számmal, régiek is, újak is. Nem kezdeném el sorolni ezeket, majd inkább megírom valamikor hosszabban és akit érdekel, olvashatja, találhat benne érdekes dolgokat, olyanokat amik hasonlítanak a saját életére, vagy olyanokat, amik teljesen mások. 
Ilyenkor az emberek egy kicsit leülnek és számot vetnek, mi is történt az életükben eddig. Nekem nagyon sok, de mégis, rengeteg dolog van még, aminek meg kell majd történni, hogy azt mondhassam, továbbra is jól érzem magam a bőrömben. Sok hülyeséget csináltam, amit akkor úgy éreztem, meg kell tennem. Ezeket nem fogom megbánni, egyrészt utólag felesleges, hiszen már elmúltak, másrészt ha akkor azt nem csinálom, most nem az vagyok, aki. És még egy fontos dolog, ha akkor nem teszem meg, ma lehet, hogy bánnám, kimaradt valami az életemből. Mert biztos, hogy így is sok minden kimaradt, sok minden másképp alakult, de akkor az tűnt jónak, amit éppen csináltam és nem véletlen, hogy úgy cselekedtem. 
Persze sok-sok jó dolog is történt, amikre szintén szívesen emlékszem vissza, talán egy picit szívesebben, mint a negatívumokra, úgyhogy lenne (lesz is) mit mesélnem.

Most vagyok a tervezett életpályám felénél. Szokták mondani ilyenkor, hogy 

                                             "Neked már a B oldal forog" 

Ez talán így van, de ha ezen is jó műsor van és ha legalább ugyanolyan hosszú, mint a másik oldal volt, akkor semmi probléma, végig fogom hallgatni ezt is... :-)
Lehet ezen gondolkodni, hogy az 50 sok vagy kevés. Voltak ismerőseim, akik ezt a kort nem élték meg. Néha brutális az élet, a fiatalságot megszakítva zárja le a pályafutását valakinek, de voltak ismerőseim, akik ennél sokkal több ideig éltek. Ezt mi nem tudjuk kiszámítani, nem teljesen rajtunk múlik, viszont tudunk tenni azért, hogy az esélyt megadjuk önmagunknak. Csak javasolni tudom, hogy mindenki próbáljon magának adni még sok-sok esélyt a jóra és addig is élni az életet, ameddig van rá mód.
Az idő pedig kevés és nagyon gyorsan szalad. Legalábbis úgy tűnik, nem tudom, ki hogy van ezzel.

Ilyenkor persze az emberek elkezdenek fogadalmakat tenni, akár csak szilveszterkor. Mintha annyi minden változna ma vagy holnap. Hát nem. Nagy fogadalmakat én nem teszek, de vannak dolgok, amik ezek után másképp fognak történni, mert másképp csinálom azokat. Munka, pihenés, emberi kapcsolatok, ezek mind az évek során alakultak annyira, hogy most már érzem, merre és hogyan kell lépni, hogy az elindított folyamat ne szakadjon meg. A blogot pedig most megígérem /és ha nem tudom teljesíteni, akkor sem fogom ezt a kijelentést törölni :-) de próbálok e szerint haladni/, hogy rendszeresebben töltöm meg témákkal. Van ötletem számtalan, ezek nagy része a fejemben vagy papírra vetve várja, hogy ide kerüljön, viszont kevesebb az idő, mint amennyi ehhez kell, így szakítok időt a blogra is, mert ugyanannyi órából áll a napom, mint másoknak, azoknak az embereknek, akik jobban osztják be az idejüket. Van miben fejlődni. Még a végén csak megígérek valamit...? :-) 

Szóval jól érzem magam. Jó érzés ötven évesnek lenni, mert igazából ez azt jelenti, hogy már vannak tapasztalatok, amiket tudok hasznosítani, vannak érzések, amiket már megéltem, vannak gondolatok, amiket végig gondoltam és van jövőképem is, amiért érdemes élni. :-) 
Úgyhogy ez valójában nem fordulópont, csak egy állomás, valahol félúton...

Lassan az ötvenes számot és minden ezzel kapcsolatos gondolatomat körbe jártam, a jövő héten jön egy újabb téma a blogban. A befejezés vége legyen a mai témával kapcsolatosan egy kedves, vidám, zenés születésnapi köszöntő mindazoknak, akik olvassák ezt ma: