Nagyon rég óta mondogatom poénból ezt a kifejezést, ha valami mellett érvelni akarok, hogy "Tisztelt bíróság...".
És most eljött a pillanat, amikor tényleg bíróság előtt kellett megszólalnom. Azért ez így teljesen más, élesben.
Őszinte leszek, az első néhány percben a torkomban dobogott a szívem és nem volt könnyű összeszedni a gondolataimat, hát még elmondani azokat. Aztán ahogy zajlottak az események, egyre jobban összeállt a kép, kikristályosodott, mit kellene mondanom, milyen érveket jó felsorakoztatni, a harmadik tárgyalás pedig már úgy érzem, jobban ment. De nem vagyok ügyvéd, így azért még messze vagyok attól, hogy azt mondjam, könnyű volt.
Nem szaladok ennyire előre, a lényeg, hogy egy általam képviselt társasházat a leváltott közös képviselő megtámadott, a munkája befejeztével kifizetett és jogos időszakra szóló képviseleti díj után még három havi díjat, közel 170 ezer Forintot követelt, mert azt mondta, neki ez jár lelépési díjként. Én a házbéliek felkérésére és megbízásából dolgozom, Ők azok, akiknek az érdekeiért kell kiállnom, ezért kaptam bizalmat Tőlük, így sem ezt az összeget, sem a támadást nem tartottam jogosnak. És elkezdődött az a történet, amit ha kattint a folytatásra, el tud olvasni...
Kezdem az elején.
Újpesten dolgozom közös képviselőként, jó néhány Társasház lakóközössége bízik bennem és én ezt próbálom meghálálni, az érdekeiket képviselni, az ügyeiket intézni. Persze mikor megválaszt a lakóközösség, akkor a leváltott közös képviselő ennek általában nem szokott örülni, de többnyire bele egyeznek, hiszen ez egy bizalmi tisztség, ez a munka arról szól, hogy a ház lakói, tulajdonosai rá bízzák a Társasház működtetését. Ha pedig a bizalom meginog, akkor sok esetben új közös képviselőt választanak a közgyűlésen.
Nem kevés az az anyag, ami egy Társasház átvételénél hozzám kerül, ezt átnézni, elemezni külön kihívás. Szinte mindenhol lehet találni hibákat, problémákat, de ezek általában olyan kis mértékűek, amiért nem kezd csatába az ember, főleg úgy nem, hogy a lakóközösség a közgyűlésen már elfogadta az előző időszak történéseit. Persze ha szembe tűnő és nagy hibát találok, azért azt próbálom rendezni a leváltott közös képviselővel.
Volt, hogy egy leváltott közös képviselő felszólítást küldött ügyvéd által, hogy három havi, a felmondást követő időszakra szóló közös képviseleti díjat még fizessünk neki, mert egyébként bíróságra viszik az ügyet. Az ügyvédi levélre válaszoltam, hosszasan ecsetelve azt a tényt, hogy nem véletlenül küldte el az ügyfelét a Társasház, a végére pedig még oda írtam, hogy mindezek az információk csak egy részét képezik annak, amit fel tudok sorakoztatni annak igazolására, hogy a Társasháznak van igaza, így amennyiben gondolják, találkozunk a bíróságon. Erre már nem válaszoltak, gondolom megtárgyalta az ügyvéd és a közös képviselő, hogy ennek a harcnak nem sok értelme lesz, viszont nagyon bizonytalan a kimenetele...
Tudomásom szerint sok közös képviselő áll úgy a dolgokhoz, hogy bár Őt bízta meg a Társasház az ügyek kezelésével, ennek pedig része az is, hogy az érdekeiket képviselje, de egyszerűbb a ház és a tulajdonosok pénzéből kifizetni azt az összeget, amit az elődje kér, mintsem harcolni, így inkább rábeszéli a lakóközösséget arra, hogy rendezzék a követelést és legyen egyszerűbb a helyzet, mert nem biztos, hogy nyernek. Na én nem ilyen vagyok, bár tény és való, nem biztos a per kimenetele, de mivel ez a három hónapos követelés igen instabil alapokon nyugszik, én hittem, hogy védhető az álláspontunk.
Megjegyzem, több közös képviselő nem is követel ilyet, sokaktól vettem át úgy házat, hogy azt mondták, ameddig Ők dolgoztak a ház ügyeivel, azt kell kifizetni, a többi jogtalan követelés volna. Ez a korrekt hozzá állás, nem támadják be azokat, akiktől hosszú időn át kapták a fizetésüket.
És erre jött ez az eset, ami miatt életember először bíróságra kellett mennem. Ő nem állt meg az ügyvédi levélnél, hitt abban, hogy még pénzt tud kapni onnan, ahol éveken keresztül megbíztak benne és akiket az elő került bizonyítékok alapján több alkalommal is becsapott.
Egy kedves újpesti lakóközösség és egy idősebb közös képviselő között súrlódások voltak, mert a tulajdonosok egyre jobban érezték, hogy valami nincs rendben. Ennek hangot is adtak, az elvégzett felújítási munkák részben drágák voltak, részben értelmetlen kiadásokat erőszakolt rájuk a közös képviselő, a ház gazdaságilag instabil volt, így a leváltása mellett döntöttek. Ezt Ő nem vette jó néven és próbálta megakadályozni, majd mikor megtörtént a váltás, nem adta át időben a ház anyagát, azt is hiányosan tette, valamint az anyag átnézésekor kiderült, hogy több tételnél is csalt. (főként adót, mivel olyan számlákat és kiadásokat is megpróbált elszámolni a ház költségére, amik nem a Társasház nevére szóltak) Ezek volumene viszont nem ért meg egy komolyabb csatát, így a lakók bele egyezésével elfogadtuk azt, amit már a közgyűlésen jóvá hagytak és nem bolygattuk a részleteket.
Egyszer viszont jött egy közjegyzői levél, hogy a közös képviselő úrnak követelése van, amit szeretne behajtani. Úgynevezett lelépési díjként három havi összeget akart még a háztól. Válaszoltam erre, korrekt módon felsorakoztatva azokat az érveket, amik kifogásként jelentkeztek, majd tájékoztattam arról, hogy ez a követelése nem jogos, így nem fogja a ház kifizetni. Ezek után peres útra terelte az ügyet, a folytatásban már egy ügyvéd nő segítette Őt.
Életem első bírósági tárgyalására komolyan készültem. Tanácsot kértem ügyvéd ismerősömtől, bújtam sok törvényt és paragrafust, valamint össze szedtem azokat az érveket és dokumentumokat, amik azt támasztották alá, hogy nem jogos a követelés. Mivel a háznak nem nagyon van erre pénze és azt gondoltam, van elég indokom a követelés elutasítására, így "bátran" vállaltam, hogy majd egyedül képviselem Őket a tárgyaláson. Szemben a felperes ügyvédnőjével.
Az első alkalommal a bíróságon feszült voltam, a felperes képviseletében megjelenő ügyvéd nő komoly beszédet tartott, a bírónőnek is volt jó néhány kérdése a felpereshez, majd néhányra nekem is válaszolnom kellett, így már akkor körvonalazódott, hogy nem túl stabil alapokon áll a követelés. Több olyan aprónak tűnő, de a Társasházi Törvényben foglalt szabályozásnak nem felelt meg elődöm tevékenysége, amik önmagukban is megalapozták a felmondást, ám ennek ellenére Ő harcosan követelte a véleménye szerint jogos összeget. Néha látszott, hogy a bírónő is furcsán nézett rá, mikor a törvényben konkrétan leírt tényeket másképp próbálta meg magyarázni a leváltott közös képviselő, mintha az nem is lenne konkretizálva. Hmmm... A tárgyalás végén felszólítást kaptam, hogy állítsam össze azt az anyagot, ami elődöm munkájának pénzügyi hiányosságait tartalmazta. Megtettem ezt, nem volt rövid a lista, feketén-fehéren látszott benne az, hogy a tevékenysége és elszámolása nem volt korrekt, majd határidőre leadtam a bíróságon.
A második tárgyaláson ellenfelünk ügyvédje már az elején kérte, hogy zárja a bíróság rövidre az ügyet, ám a bírónő néhány olyan kérdést tett fel, ami arra utalt, nagyon tisztán szeretné látni a felperes tevékenységét és bizony ismét elő kerültek hiányosságok. A tárgyalás közepe táján éreztem egy olyan pontot, hogy a bírónő egy egyezségen gondolkodik, de aztán a folytatásban ismét úgy alakultak a tárgyalás részletei, hogy látszott, nagyon komolyan, minden részletre kiterjedően és igazságosan szeretné ezt a pert lezárni. Ott azt mondta, a harmadik alkalom már csak egy ítélethirdetés lesz. Volt közben egy rövid szünet, amit a bírónő rendelt el, ahol az ügyvéd nővel és a felperessel egyeztetnünk kellett az álláspontunkat. Ők felajánlottak egy egyezséget, hogy az összeget felezzük meg, ebbe a lakóközösség nevében nem mehettem bele, hiszen azzal bíztak meg, hogy az Ő jogos érdekeiket védjem, ahogy tudom.
A harmadik tárgyalási nap reggelén kaptam egy telefon hívást a bíróságról, hogy még néhány dokumentumot kér a bírónő, az ügyet újra megnyitja és csak ezek után lesz döntés. Gyorsan össze szedtem amit kért, hiszen a ház anyaga nálam volt. Már ami ebből fellelhető, mert a leváltott közös képviselő rendszeresen selejtezett, így csak az utolsó néhány év dokumentumai maradtak meg a ház számára, bár ezt én sem értettem, hogy a régi jegyzőkönyveket miért kellett megsemmisíteni. A tárgyalás során ismét olyan kérdések kerültek elő, amik bizonyították, hogy a bírónő részletekbe menően keresi a tényeket, az okokat és a bizonyítékokat. Számomra is meglepő volt az a fajta gondolatmenet, ami alapján újabb és újabb kérdéseket tisztázott a felperessel. Szinte szóba sem kerültek azok az információk, amiket én gyűjtöttem össze, teljesen az alapoktól bizonyította Ő, hogy nem csak a követelés érthetetlen számára, de maga az idős úr munkája és megbízása sem felelt meg a törvényi előírásoknak. Úgy érzem, azok az információk és adatok, amiket elmondtam, elindítottak egy olyan folyamatot, aminek eredményeképpen tisztán akarta Ő látni, hogy miért is vagyunk ott, miért kezdett bele ebbe a perbe a felperes...?
Végül ma, a harmadik tárgyalás végén a bíróságon olyan ítélet született, aminek személy szerint én nagyon örülök, hiszen az igazság létezik és a bírónő, aki a tárgyalást vezette, ezt nagyon komolyan képviselte is. Az ítélet kihirdetése után az indoklásában nagyon sok olyan információt mondott, amiből tanultam, amiket ha figyelembe veszek a további tevékenységemben, akkor még jobban tudom ezt a munkát végezni és biztosabb háttérrel folytathatom a közös képviselet feladatait.
Kihangsúlyozta, hogy amiket én felhoztam a felperes elleni védekezésben, azok mellett a szabályozások sok olyan pontjával ütközött a leváltott közös képviselő tevékenysége, amik magukban is törvénysértő magatartást jelentenek. Mivel a közös képviselő nem rendelkezett hivatalos felhatalmazással, megbízással a közgyűlés által, sok helyen nem tartotta be a szabályozásokat és ezt saját maga is bizonyította a kijelentéseivel, így a követelése sem lehet jogos. Több pontban figyelmen kívül hagyta tevékenységével a Polgári Törvénykönyv és Társasházakról szóló törvény paragrafusait, valamint a közös képviselő bármikor korlátlanul, indoklás nélkül is leváltható, itt pedig ez történt. Részletesen elmondta mindazokat a hiányosságokat, hibákat, amiket elődöm elkövetett, amik ahhoz vezettek, hogy ez az igénye nem állja meg a helyét.
Megdöbbentem, ahogy a részleteket bírói szemmel összeállította egy egésszé, miként sorakoztatta fel azokat annak tisztázására és indoklására, hogy a törvények alapján miért döntött így. Látszott, hogy sok-sok órán át foglalkozott ezzel az üggyel és minden részletet átgondolva döntött.
Az ítélet szerint a felperes követelését elutasítja a bíróság.
Köszönöm Neki ezt a néhány alkalmat, a folyamatot és az ítéletet, melynek során a szakmámmal kapcsolatosan újabb és újabb hasznos információkhoz jutottam, a lakókat és tulajdonosokat pedig tájékoztatni fogom a hírről, hogy az az ember, akitől megváltak, bár szerette volna, de most már nem tudja Őket becsapni, kihasználni...
