Mennyiszer számoltuk gyerekkorunkban a napokat, mikor valami fontos közeledett az életünkben. Legalábbis én mindig ezt csináltam. 
Igazából ez a kettő már csak másfél, mert pénteken elég korán kint kell lennem a repülőtéren, de egy biztos, most már valóban közel van az út és a monzai döntő. :-)

Gondoltam, egy kis összefoglalót készítek magáról a szavazásról, a játékról. Ezt olvashatjátok most.

Bejutottam a második fordulóba, ahol egy házilag készített, a céghez kötődő témájú fotót kellett beküldeni és hozzá egy kérdésre a választ. Hogyan ajánlanám a barátaimnak a Martini Royale-t…? Rövid gondolkodás után leírtam az első ötletemet és gondolatomat, készítettünk a Martini-s vitrin előtt egy fotót rólam, amint éppen egy pohár finom ital van a kezemben és azzal pályáztam a második fordulóba.

A facebook-on elkezdődött a szavazatgyűjtés, az igazi játék. Nem tudom, a versenyben részt vevők milyen módon gyűjtötték a szavazatokat, de azt tudom, hogy én az elején megmozgattam a szűk baráti, ismerősi kört, hogy szavazzanak. Később kiszélesítettem azokra is, akik „csak” távolabbi ismerősök, több százan vannak Ők is. Végül a rendelkezésre álló idő alatt nagyon sok általam nem ismert emberhez is eljuttattam a kérést, szavazzanak rám, ha nincs a versenyzők között olyan személy, akit támogatnának egy kattintással. Elég sok olyan visszajelzés érkezett, ami általam nem ismert emberek szavazatairól és szurkolásáról szólt. Ez hihetetlen jó érzés, hiszen Ők már valóban azok, akik valaki kérésére léptek be a játékba és segítettek egy olyan álom megvalósulásában, ami más álma, vagy meglátták a kitartó és komoly hajtást a jó eredmény érdekében. Őszinte köszönetet tudok csak mondani, írni Nekik és természetesen mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzá járult ahhoz, hogy ez az út létre jöhetett és játszhatok a fődíjért Olaszországban.

Úgy vettem észre, az emberek örültek annak, hogy az Ő segítségükkel sikerült eljutnom a döntőbe. A sok, üzenő falon megjelenő vagy privát levélben érkezett gratuláció mellett volt néhány telefonhívás, sms is. A legnagyobb érzés mégis az volt, mikor a Váci úton haladtam az autómmal, rám dudáltak és két régi ismerős szólt ki az kocsiból, hogy drukkolnak…! :-) Pont az az érzés jött elő, ami annak idején a versenyzésem alatt sok esetben, mikor az első gyorsra mentünk ki a rajttól, vagy az utolsó gyorsasági szakasz után mentünk vissza a célba, ahova a nézők egy része is tartott már. Gyakorlatilag lehúzódtak előttünk és mindenkinek volt egy kedves mozdulata, egy drukkoló kifejezése, egy biztatása. Na ezek voltak akkor azok a pillanatok, amikor tudtam, jó helyen vagyok és szeretem azt a sportot, szeretem a nézőket, hálás vagyok a csapatnak és a szponzoroknak, szóval mindenkinek, hogy abban a versenyautóban ülhetek és azt csinálhatom, ami akkoriban számomra „mindent” jelentett.

És most néhány kiemelt, a teljesség igénye nélkül válogatott hozzászólás, ajánlás és vélemény. Azt, hogy kitől származik, nem írom ide, végül is mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy támogassa vagy ellenezze ezt a törekvésemet, én ezeket a véleményeket tiszteletben is tartom. Köszönöm mindenkinek a támogatást, aki segítő szándékú üzenetet írt, aki pedig negatív hangulatú hozzászólást írt, annak pedig azt a fajta motivációt, hogy még inkább keressem azokat, akik tudnak és akarnak segíteni. Szerencsére a segítők voltak és vannak többen, tőlük idézek néhány pozitív gondolatot… 

-          „A közös képviselőnk indult ezért a Porsche 911-ért, és megígérte, hogy - amennyiben megnyeri - ezzel jön kihúzni a szelektív kukáinkat.
Segítsetek, hogy ezt megnézhessem! Szavazzatok Németh Zsoltra!”

-          „Hajrá Zsolt!!! Nyomjuk a gázt.!!”

-          „Tessék szépen minden nap Németh Zsolt képére szavazni! Én is kipróbálnám a 911-est...”

-          "...csak egy klikk és más semmi, Zsolt barátomnak viszont nyugdijas éveit garantáltan szebbé teheted, hiszen egy ilyen nyereményről még az ükunokáknak is mesélnie kell majd!!!
...és gondolj bele, mi a jobb, egy zsémbes öregúr, aki csak a Ladára és Bmw-re emlékezhet, vagy egy boldog mosolygós öreg veteránrallyes, aki egy Porsche volánja mögött megy felvenni a nyugdiját a postára???
Na ugye!!!
Szavazz minden nap, legyen egy boldog nyugdijassal több széphazánkban!!!"

-          „Zsolti viszel vele???? Vagy én téged???”

-          „Kedves Jóbarátnak kezd összejönni a dolog! Ha van szívetek egy Like-ot nyomjatok neki! hisz tudjátok,hogy milyen amikor az egyik álmotoktól csak pár lépésre vagytok! Köszönöm” 

-          „Húúúúúúúúú!!!  legalább egy kerékcsavart én is hozzárakhattam!!  grat, Zsóóóóóóóóóóóti..... örülök....”

-          „Kint vagyok Slovakiaringen , gumizgatok....az esti pakolászás közben néztem fel facéra es olvasva a hírt felkiáltottam, hogy hurrá, Zsolti bejutott!!!
Szerintem többen néztek hülyének, mint sem....”

-          „Gratulálok! Hozd haza…”

-          „Ez komoly? Örülök, hogy részese lehettem!”

A közel két hét alatt sok-sok támogató, majd a végén még több gratuláló üzenet. Hihetetlen érzés, nekik szeretném bebizonyítani, hogy ez az autó megnyerhető. Ezzel megmutathatom, hogy egy álom beteljesül, ha konkrét, ha valaki hisz benne és tesz érte. Ez magával ragadja azokat, akik segíteni tudnak és akarnak ebben és érdemes nagy dolgokat álmodni.
A Martini hazai forgalmazójának irodájában sok jó gondolat van a falra festve,innen származik ez az idézet:

„ Célozd meg a holdat, még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”

Hát most megcéloztam...