Sok ismerősömmel, volt osztálytársakkal találkoztam mostanában, szinte mindegyiknek szemüvege volt. Gondoltam is, hogy ez érdekes, hiszen még fiatalok vagyunk ehhez, de alapvetően nem rossz egy szemüveg, ahogy szokták mondani, öltöztet is egy kicsit, stílust ad, úgyhogy ennek megfelelően tekintettem erre a kiegészítőre, na meg persze azokra, akik ilyet hordtak. És konstatáltam, hogy nekem nem kell... 

Egészen néhány héttel ezelőttig, mikor is konkrétan szembesültem a ténnyel, közelre már nagyon nem úgy látok, mint régen.
Voltak ennek előjelei, de nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, csak az sms-t már kicsit messzebbről néztem, az aprólékos munkáknál, mint egy makett matricázása már nem volt minden olyan tiszta, de ezt a jelenséget elhessegettem azzal, hogy fáradt vagyok, hogy sokat ülök a monitor előtt és a szemem fáradt, stb. 
Vagy volt egy általános iskolai osztálytársakkal összehozott találkozó, nagyon kellemes hangulatban, ahol az olvasás néhányuknál nehézséget okozott, így egyikük olvasószemüvegével próbáltak sokan az étlap kínálatából választani. Pedig kicsit messzebb tartva az étlapot minden tökéletesen olvasható volt, bár a gyengébb világítás miatt kicsit hunyorognom kellett nekem is, de meg volt, mit szeretnék enni. 
Aztán egy esti szürkületben, az autóban néztem a térképet és egy utcát kerestem. Bizony hiába kapcsoltam fel a belső világítást, valahogy összefolytak az utcanevek, kis küzdelemmel sikerült megtalálni, amit kerestem. (GPS nincs a kocsiban, ha lenne, sokkal később szembesültem volna azzal a ténnyel, hogy egy szemvizsgálat már aktuális lenne)
Viszont nem rég, mikor egy szűk helyen kellett volna egy lakásban a vízórát leolvasni és bizony csak egy foltot láttam, elmosódott kontúrokkal és számok nélkül, akkor határoztam el, hogy csinálok mobillal egy fotót és majd azt nézem meg, utána pedig sürgősen elmegyek szemészetre...

Így is tettem, utána néztem, a környéken hol van olyan szakember, akihez fordulhatnék, majd írtam egy email-t és rövidesen jött a válasz, hogy sok szeretettel várnak. Az időpont hibátlan volt, kedvesen fogadtak, elmondtam mik a tapasztalataim, majd jött a vizsgálat. 
Távolra hibátlanul látok, de ezt nem rég, mikor a jogosítványhoz el kellett olvasnom a táblán lévő szöveget, megállapította a doki is, a legapróbb betűkkel sem volt gond a szoba másik feléből. Még meg is kérdezte poénosan, hogy 
- megtanulta a sorokat?
:-)
Nem, csak jó a szemem, gondoltam és tudtam, hogy a távoli dolgok tiszták.
A szemüvegszalonból kinézve a szemben lévő bolt portáljáról is elkezdtem olvasni a szöveget, mire a hölgy mondta, hogy oké, ez valóban jó így. 

Ellenben a közellátás nem az igazi, kérdezte, olvasni milyen távolságról szoktam, majd elkezdtünk mindenféle lencséket próbálgatni. Egy idő után meg lett az a dioptria, ami szükséges ahhoz, hogy valóban jól lássam a betűket a Tőlük kapott dokumentációban, így tisztán élesen szembesültem azzal, hogy romlott a szemem.
A vizsgálat közben elmondták, hogy 40 év felett (most már le sem tagadhatom, hogy ezen túl vagyok... :-) ) mindenkinek elkezd romlani a szeme és ki előbb, ki utóbb, de olvasószemüveg miatt megkeresi optikusát. 
Még egy fázis volt hátra, a keret kiválasztása. Sok szemüveget próbáltam fel, ami nekem elfogadhatónak tűnt, azokat megmutattam a hölgynek is, aki asszisztensként segítette a választást, végül eldöntöttük, minél maradjak. Általában olyat szoktam választani jó érzékkel, ami nem olcsó, de most sikerült egy kellemes árú keretet találnom és ezt megrendeltem a megfelelő lencsével együtt.

Néhány nap múlva a kezemben volt az új szemüveg, majd feltettem és mostanában már ha valóban közelre kell néznem, használom is. Tényleg kevésbé fárad a szemem és jobban látok, ez jó hír. Az kevésbé, hogy ez a folyamat nem áll itt meg, időnként új vizsgálatra és újabb korrekcióra lesz szükség, a lencsén módosítani kell, de jelenleg nem ez a fontos, hanem az, hogy most így tökéletes. És szerintem jó választás volt... 

Köszönöm a segítséget és a rugalmas, profi hozzáállást a Viza Optika munkatársainak. (www.vizaoptika.hu)
A bejegyzés nem reklámcélból íródott, hanem elmeséltem a történetet, ami azt gondolom, sokakat érinthet. És ha már meséltem, gondoltam megmondom azt is, kik segítettek nagyon profi módon az első szemüvegemet összehozni...