Első téma a Forma 1, hiszen annak a nevében is benne van az egyes. :-) Életem második F1-es futamán voltam most, amit élőben nézhettem meg. 

Az első a Hungaroring építése után zajlott a magyar pályán, a legelső magyar F1-es futam, ez bizony nem ma történt... Emlékszem még, hogy milyen érzés volt, mikor a rajtnál álltak az autók, majd a jelzésre elszabadultak a lóerők és hihetetlen hanggal megindult a mezőny... Megremegett minden és a vibráló levegőben, a hangorkánban elindult a mezőny. Ezt át kell élni mindenkinek, aki tudni szeretné, miért rajong annyi ember a versenyautókért, az autósportért. 
Az autósport feelingjének komoly része a hang, a sebesség, ebből a hang a Forma 1-nél bizony mára jócskán csökkent az új szabályok miatt, ezt semmi sem mutatja jobban annál, minthogy a füldugó-árusok nem nagyon tudtak eladni ilyet a pályán jelen lévő nézőknek, és szinte csak bóklásztak a sorok között, hátha valaki mégis úgy gondolja, ez neki zajos. De nem, elviselhető ez a hanghatás, csak éppen magát az élményt veszi el a nézőktől. De nem szaladok ennyire előre, kezdem ott, hogy Monzába érkeztünk, ez a Martini Monza Weekend utolsó állomása volt, és már várta mindenki az eseményt...

A pályától kb. egy km-re dugóba futottunk, pedig a busznak olyan belépője és parkolójegye volt, ami egész közel engedett a tribünhöz. Persze ez kevés, ha előttünk sok más járműnek is volt ilyen belépője, a forgalom pedig nem volt kicsi. Mindenki a versenyre tartott. Így ha lépésenként is, de oda értünk a bejárathoz. Közben mindenhonnan érkeztek a gyalogosok, nem kevés ember tartott a pályához, hiszen minden évben egyszer itt lehet megnézni a világ leggyorsabb versenyzőit.  Az emberforgatag színes volt, akár csak egy vasárnapi majális, sokan a kedvenc csapatok vagy versenyzők ruháinak másolatát viselték, mások zászlókkal, sapkákkal tartottak a pályához. Igazi népünnepély hangulata volt a levegőben.

A hangokat már hallottuk, a Porsche kupa versenye zajlott éppen. Szerettük volna ezt is megnézni, benne is volt az időtervben, csak azt nem kalkulálták bele, hogy 30 ember egy indulási időpontra nehezen összeszedhető, és akkor még nem beszéltem arról a nőről, aki valamelyik ország "celebjeként" fél órával a kitűzött indulási időpont után ért oda a buszhoz, az alkalomhoz abszolút nem illő ruházatban, kb. 20cm magas sarkú cipőjében és én általam csak bohócruhának titulált divatkreációjában. Hű, 29 szempár nézte úgy, hogy ha egy kicsit is sütött volna a tekintetünk, akkor ott égett volna hamuvá. De ne bántsuk, mert túl vagyunk ezen, a lényeg, hogy ennyi embert semmibe venni nem lett volna szabad, vagy ennyi ember vehette volna Őt semmibe és hagyhattuk volna a szállodában... :-)
Megérkeztünk a busszal a parkolóba, ez kb. 100 méterre volt a tribüntől. Leszálláskor a jegyeinket ellenőrizték, majd mentünk az ülőhelyekhez. Ott volt még egy kontroll, mindenki kapott a csuklójára egy szalagot, aminek segítségével később vissza tudott térni a nézőtérre, mert e mögötti voltak az árusok, a kajáldák és minden, ami nyüzsgést hozott. Nagyon nagy hangulat volt ott a pavilonok között, mindenki találhatott magának megfelelő ajándékot, souvenírt, pénztárcától függően. Én nem vásároltam, viszont nézelődtem, fotóztam, egy kicsit élveztem a légkört és tetszett az, hogy ott vagyok. 

A Martini-Williams csapatnak is volt saját pavilonja, mint több más nagy csapatnak, ahol olyan pólókat is lehetett vásárolni, amiket a vasárnapi futam napjára a Martini vendégei kaptak, így mi is. Na meg persze sok mást is lehetett vásárolni, amit csak a rajongók szerettek volna. Egy dolgot hiányoltam, nem volt 1:43-as méretarányú kis F1-es modell, amit azért a gyűjteményembe vettem volna egyet... :-)

A gyerekekről sem feledkeztek meg... :-)

És voltak "itt a piros, hol a piros" játékot játszó figurák is, folyamatosan néhány euróra lehúzták a gyanútlan naiv embereket, akik elhitték, most nyerhetnek...

Volt zenés színpad igazi jó zenével, pantomim egy golyóval, amit perceken át lehetett nézni és jó volt, étel és ital borsos áron, valamint rengeteg csapat lógójával és reklámtárgyaival tele aggatott pavilon, régi versenyautó, szimulátorok és minden más. Nem kell mondanom, hogy nem akartam szimulátorral játszani, egyrészt előző nap volt benne részem, másrészt láttam, hogy a fiatal srácok milyen profin csinálták ezt. És ott értettem meg, hogy a szimulátorban abszolút nem előny, ha valaki sokat vezet igazi autót, esetleg gyorsan is haladt időnként.

A "tifosi-k" mindenhol Ferrari zászlókkal, pirosba öltözve drukkoltak, amikor meglátták a vörös színű versenyautót, mindig felhördült a tömeg. Nagyon komoly hangulatot csináltak...

A start előtt egy kamionos versenyző-felvonulás volt, ahol mindenkivel készítettek egy néhány mondatos interjút.

A verseny alatt néhány képet készítettem csak, mivel a tempó, a tribün előtt lévő igen magas háló nem engedték meg, hogy jó képek készüljenek. Arra ott voltak az "igazi" fotósok, akik válogatott helyeken állva kattintották gépeiket, és csinálták a médiának a jobbnál jobb fotókat. Viszont ott volt a díjkiosztó, a pódium nem messze, így adott volt a gondolat és a lehetőség, arról azért készül majd néhány fotó. De azért a rajt előtti előkészületek, a felsorakozó autók, amiket csak tolva lehetett begurítani a megfelelő rajtrácsra, Ecclestone és a többi ismert személy, a csapatok pontos koreográfia szerinti mozgása és működése mind érdekes látvány volt.

A rajt pillanata egyébként, elvonatkoztatva attól, hogy a hang nem volt már a régi, libabőrőssé tette a kezemet, és ezzel nem voltam egyedül. A versenyt és az eseményeket a boxutca szélein elhelyezett nagy kivetítőkön lehetett nézni, így azt is láthattuk, ami a tv-ben zajlik, egy folyamatosan és nagyon stílusosan kommentáló olasz riporter hangjával kísérve, szóval meg volt az olaszos feeling. Zajlottak az események, kerékcserék és egyéb "szokványos" dolgok, amik egy részét láttuk is, másik részét a kivetítőn keresztül, mintha otthon ültünk volna a tv készülék előtt.

És csináltam egy olyan fotót is, ami a boxutcát mutatja a mi szemszögünkből, meg néhány VIP vendéget a boxok feletti paddock klubban. Csilla és Bence is figyelték a versenyt... 

Véget ért a futam, közben egy olyan esemény volt, ami említést érdemel, mert nagyon komoly gesztus volt mind a nézők, mind a versenyző részéről. Alonso kiesett a futam során, és gyalog jött végig a boxutcán, sisakban, de látszott a mozgásán, hogy nehéz ez számára, Ferrarival kiesni a márka hazájában. Ahogy jött végig a boxok és a tribün előtt, úgy haladt a taps is vele párhuzamosan, a nézők köszöntötték Őt, amikor pedig a Ferrari csapatához ért, ott egy kis időre a depo falához jött, a plexik között kiintegetett a Ferrari rajongóknak, akik ezt hihetetlen lelkesedéssel fogadták. 

A dobogós helyeken végzett versenyzőket a célba érkezés után a célegyenesbe beengedett nézők fogadták a pódium alatt. Hihetetlen volt látni, ahogy a pálya megtelt emberrel, és csak jöttek, csak jöttek még többen. Népünnepély, óriási hangulat, egy rettenetesen nagy Ferrari zászló, és minden más, ami kell ahhoz, hogy mikor a három dobogón végzett versenyző kijön a pódiumra, meg legyen a hamisítatlan olaszos monzai hangulat.

A dobogóra először Felipe Massa jött ki, aki a harmadik helyen végzett. Az emberek óriási ovációval fogadták, egyrészt a teljesítménye miatt, másrészt, mert Ferrari-s volt annak idején, és ezt soha nem felejtik el a rajongók. Meg is érdemli, igazi profi versenyző. És néhány másodpercig világbajnok volt 2008-ban, mikor Ő már célba ért Braziliában, Hamilton pedig még csak hatodik helyen volt, azaz kevesebb ponttal autózott néhány száz méterrel a cél előtt, mint amennyi elég lett volna az első helyhez. Aki azon a futamon látta az arcát és a családját, soha nem fogja elfelejteni azt a néhány másodpercet és azt a döbbenetet, ami akkor látszott rajtuk mikor kiderült, az utolsó kanyarban Hamilton még tudott egyet előzni és így már ez elég volt Neki az év végi első helyhez. A brazil most is úgy köszöntötte a szurkolókat az emelvényről, ahogy az nekik jár. A szívére tette a kezét, ami ugyanakkor más értelmet is kaphat, ha látjuk, hogy az overallján pont ott van a martini embléma... :-)
Második helyen végzett Nico Rosberg. Nagyon gyors és jó versenyző, az autó is hibátlan alatta, így a világbajnoki címre esélyes, ennek köszönhetően van egy lelki csata is a két versenyző között a Mercedesnél, ami hol lazább, hol komolyabb pszichés küzdelem, de a legutóbbi versenyen történt összeérése csapattársával és az utána történt kommentárja kiverte a biztosítékot sok rajongónál. Itt sem fogadták a nézők örömmel, sőt a kifütyülés és egyéb hangok voltak túlsúlyban addig, ameddig a dobogóra felállt.
Lewis Hamilton nyerte a futamot. A verseny előtt bíztam ebben, neki drukkoltam, zseniálisnak tartom azt a vezetési tudást és azt a küzdeni akarást, ami rá jellemző a versenyeken. Nagyon kevesen képesek a mezőny végéről rajtolva végig előzgetni mindenkit, Ő sokszor megtette már ezt, és a vesztes helyzetekből is fel tud állni, tud harcolni. Hogy Ő lesz idén a világbajnok, vagy más, nem tudom, de szerintem megérdemelné. A nézők egy emberként üdvözölték Őt, mikor a dobogóra lépett, az ovációra válaszként kedvesen integetett mindenkinek és látszott, hogy jól érzi magát. Igen, a versenyzőknek a győzelem mellett az is kell, hogy a közönség, a rajongók szeressék Őket, ez adja meg azt a pluszt a sportban, amiért érdemes ezt szívvel-lélekkel csinálni. 

A dobogóhoz felnyújtott toll és zászló igazán speciális autogramgyűjtési módszer volt, de ötletes. 

Hazafelé egy kis idő volt csak, amíg a busszal kijöttünk a parkolóból a kocsisor között, de a forgalmat irányítók ebben is segítettek, hol innen, hol onnan engedtek egy-egy járművet tovább, így mindegyik sor haladt. Meg lehetne itthon is tanulni ezt a fajta közlekedéskultúrát, bár kérdés, képesek lennének-e a magyarok ilyen fajta autózásra és rugalmasságra. Aztán az autópályáról egy baleset miatt leterelték a forgalmat egy kis útra, ahol a busz sok helyen nem fért el a szembejövő mellett, így időnként, főleg komolyabb kanyaroknál, hidaknál és szűkületeknél valaki előre ment, megállította a szemből érkezőket, így tudtunk lépésben haladni.

De egyszer csak Milánóban voltunk, így már csak a búcsúeste várt ránk, ami egy nagyon hangulatos étteremben volt, finom és néha furcsa ételekkel.  Így telt el ez a nap... :-)