Mennyiszer számoltuk gyerekkorunkban a napokat, mikor valami fontos közeledett az életünkben. Legalábbis én mindig ezt csináltam. 
Igazából ez a kettő már csak másfél, mert pénteken elég korán kint kell lennem a repülőtéren, de egy biztos, most már valóban közel van az út és a monzai döntő. :-)

Gondoltam, egy kis összefoglalót készítek magáról a szavazásról, a játékról. Ezt olvashatjátok most.

Bejutottam a második fordulóba, ahol egy házilag készített, a céghez kötődő témájú fotót kellett beküldeni és hozzá egy kérdésre a választ. Hogyan ajánlanám a barátaimnak a Martini Royale-t…? Rövid gondolkodás után leírtam az első ötletemet és gondolatomat, készítettünk a Martini-s vitrin előtt egy fotót rólam, amint éppen egy pohár finom ital van a kezemben és azzal pályáztam a második fordulóba.

A facebook-on elkezdődött a szavazatgyűjtés, az igazi játék. Nem tudom, a versenyben részt vevők milyen módon gyűjtötték a szavazatokat, de azt tudom, hogy én az elején megmozgattam a szűk baráti, ismerősi kört, hogy szavazzanak. Később kiszélesítettem azokra is, akik „csak” távolabbi ismerősök, több százan vannak Ők is. Végül a rendelkezésre álló idő alatt nagyon sok általam nem ismert emberhez is eljuttattam a kérést, szavazzanak rám, ha nincs a versenyzők között olyan személy, akit támogatnának egy kattintással. Elég sok olyan visszajelzés érkezett, ami általam nem ismert emberek szavazatairól és szurkolásáról szólt. Ez hihetetlen jó érzés, hiszen Ők már valóban azok, akik valaki kérésére léptek be a játékba és segítettek egy olyan álom megvalósulásában, ami más álma, vagy meglátták a kitartó és komoly hajtást a jó eredmény érdekében. Őszinte köszönetet tudok csak mondani, írni Nekik és természetesen mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzá járult ahhoz, hogy ez az út létre jöhetett és játszhatok a fődíjért Olaszországban.

Úgy vettem észre, az emberek örültek annak, hogy az Ő segítségükkel sikerült eljutnom a döntőbe. A sok, üzenő falon megjelenő vagy privát levélben érkezett gratuláció mellett volt néhány telefonhívás, sms is. A legnagyobb érzés mégis az volt, mikor a Váci úton haladtam az autómmal, rám dudáltak és két régi ismerős szólt ki az kocsiból, hogy drukkolnak…! :-) Pont az az érzés jött elő, ami annak idején a versenyzésem alatt sok esetben, mikor az első gyorsra mentünk ki a rajttól, vagy az utolsó gyorsasági szakasz után mentünk vissza a célba, ahova a nézők egy része is tartott már. Gyakorlatilag lehúzódtak előttünk és mindenkinek volt egy kedves mozdulata, egy drukkoló kifejezése, egy biztatása. Na ezek voltak akkor azok a pillanatok, amikor tudtam, jó helyen vagyok és szeretem azt a sportot, szeretem a nézőket, hálás vagyok a csapatnak és a szponzoroknak, szóval mindenkinek, hogy abban a versenyautóban ülhetek és azt csinálhatom, ami akkoriban számomra „mindent” jelentett.

És most néhány kiemelt, a teljesség igénye nélkül válogatott hozzászólás, ajánlás és vélemény. Azt, hogy kitől származik, nem írom ide, végül is mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy támogassa vagy ellenezze ezt a törekvésemet, én ezeket a véleményeket tiszteletben is tartom. Köszönöm mindenkinek a támogatást, aki segítő szándékú üzenetet írt, aki pedig negatív hangulatú hozzászólást írt, annak pedig azt a fajta motivációt, hogy még inkább keressem azokat, akik tudnak és akarnak segíteni. Szerencsére a segítők voltak és vannak többen, tőlük idézek néhány pozitív gondolatot… 

-          „A közös képviselőnk indult ezért a Porsche 911-ért, és megígérte, hogy - amennyiben megnyeri - ezzel jön kihúzni a szelektív kukáinkat.
Segítsetek, hogy ezt megnézhessem! Szavazzatok Németh Zsoltra!”

-          „Hajrá Zsolt!!! Nyomjuk a gázt.!!”

-          „Tessék szépen minden nap Németh Zsolt képére szavazni! Én is kipróbálnám a 911-est...”

-          "...csak egy klikk és más semmi, Zsolt barátomnak viszont nyugdijas éveit garantáltan szebbé teheted, hiszen egy ilyen nyereményről még az ükunokáknak is mesélnie kell majd!!!
...és gondolj bele, mi a jobb, egy zsémbes öregúr, aki csak a Ladára és Bmw-re emlékezhet, vagy egy boldog mosolygós öreg veteránrallyes, aki egy Porsche volánja mögött megy felvenni a nyugdiját a postára???
Na ugye!!!
Szavazz minden nap, legyen egy boldog nyugdijassal több széphazánkban!!!"

-          „Zsolti viszel vele???? Vagy én téged???”

-          „Kedves Jóbarátnak kezd összejönni a dolog! Ha van szívetek egy Like-ot nyomjatok neki! hisz tudjátok,hogy milyen amikor az egyik álmotoktól csak pár lépésre vagytok! Köszönöm” 

-          „Húúúúúúúúú!!!  legalább egy kerékcsavart én is hozzárakhattam!!  grat, Zsóóóóóóóóóóóti..... örülök....”

-          „Kint vagyok Slovakiaringen , gumizgatok....az esti pakolászás közben néztem fel facéra es olvasva a hírt felkiáltottam, hogy hurrá, Zsolti bejutott!!!
Szerintem többen néztek hülyének, mint sem....”

-          „Gratulálok! Hozd haza…”

-          „Ez komoly? Örülök, hogy részese lehettem!”

A közel két hét alatt sok-sok támogató, majd a végén még több gratuláló üzenet. Hihetetlen érzés, nekik szeretném bebizonyítani, hogy ez az autó megnyerhető. Ezzel megmutathatom, hogy egy álom beteljesül, ha konkrét, ha valaki hisz benne és tesz érte. Ez magával ragadja azokat, akik segíteni tudnak és akarnak ebben és érdemes nagy dolgokat álmodni.
A Martini hazai forgalmazójának irodájában sok jó gondolat van a falra festve,innen származik ez az idézet:

„ Célozd meg a holdat, még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”

Hát most megcéloztam... 

Játék...

Igen, ez az egész így indult, de egyáltalán nem az.
Vagy mégis? :-) A történet röviden...

Vegyél egy üveg Martini-t, a rajta lévő kódot küldd be a megadott oldalon, játssz el egy kis netes ügyességi játékkal és írj pár gondolatot. Mindössze ez volt a feladat. És a győztes egy Porsche-t kap a harmadik forduló végén, az első forduló nyertesei pedig belépőjegyet a Forma 1 hazai futamára vagy egy italcsomagot. Hmmmm...

Merj nagyot álmodni... Ezt sugallják sok helyen, ezt az elvet követem már rég óta én is. Akkor miért pont ebben a helyzetben ne mernék nagyot álmodni? Hát legyen. A cél az az autó, ami valóban egy álom... :-)

Első gondolatom persze az volt, hogy ez is csak egy olyan játék, amit sokan játszanak, aztán ki tudja, lesz-e szerencsém, vagy sem. De mivel vettem Martini-t, így már semmi sem tartott vissza attól, hogy játszak egyet. Beírtam a kódot, aztán végig kattogtattam a játékot, amit az oldal generált és írtam pár ajánló gondolatot, ahogy kérték. Ezután elküldtem és úgy voltam ezzel, hogy én "megpróbáltam". :-)
Egy hét múlva jött az értesítés, hogy a heti nyertesek között van az én nevem is, így egyrészt az ajándékcsomagot megkapom, másrészt küldjek be egy fotót, amin Martini-vel vagyok fotózva, plusz egy szöveget, hogy a barátaimnak miként ajánlanám a Martini Royale italt. Ez felkerül a facebook-ra, ott szavazásra bocsátják, aztán a zsűri a szavazatok száma, a beküldött fotó plusz szöveg eredetisége és kreativitása, valamint a Martini márka szellemiségével való összhangja alapján eldönti, ki az aki a döntőbe jut és ott képviselheti Magyarországot. 
Na ez már kihívás, a szövegen nem sokat gondolkodtam, az jött azonnal, miként ajánlanám az italt a barátaimnak, majd a fotós háttérnek azt a vitrint választottam, amiben évek óta gyűjtöm a Martini dekoros versenyautók modelljeit, az italokat és minden egyebet, ami a márkához kapcsolódik. Ez a fotó került fel a facebook-ra:

Elkezdődött a szavazás, a feladat egyszerű, de annál nehezebb volt, mindenkit el kell érni, akit csak lehet és biztatni, hogy kattintson a képre, így gyűjtve a szavazatokat. Érdekes folyamat volt ez, minden nap más-más üzenetet tettem fel a facebook-os üzenőfalra és megpróbáltam minden egyes nap minél több embert rávenni arra, hogy fél percet szánjon rá és kattintson az én álmomért egyet. 
Különböző visszajelzéseket kaptam, a legtöbb segítő szándékú volt, biztatott és drukkolt, hogy sikerüljön. Persze bele futottam olyanokba is, ahonnan nem éppen építő jellegű válasz érkezett, de tudtam, ez is benne van a pakliban, ez nem tarthat vissza attól, hogy én küzdjek azért, amit fontosnak érzek. És ez az autó, ami a fődíj a játékban, bizony egy álom számomra...
Szóval teltek a napok, gyűltek a szavazatok, egyre többen kaptak személyes felkérést tőlem, hogy segítsenek és egyre többen kezdtek el azzal foglalkozni, hogy ez valóra váljon. Mert az üzenőfali bejegyzés egy dolog, azt vagy olvassa valaki, vagy nem, vagy tetszik neki, vagy nem. De amit privát üzenetként kap, névre szólóan, azt azért legalább elolvassa mindenki. :-) Na ebben bíztam, és órákon, napokon át küldtem ismerősöknek, majd később már ismeretleneknek is a felkérést. És bár nem láttam a szavazás állását, csak a helyezést, egy dolog biztos volt a visszajelzésekből, kialakult egy elég komoly segítő tábor barátokból, ismerősökből és az Ő ismerőseikből, akik egy-egy kattintással szerettek volna segíteni és segítettek is.

És mivel tudtam, hogy az álmok hogy működnek, hogy válhatnak realitássá, idő közben elmentem megnézni azt az autót, ami a játék fődíja. A Porsche szalonban csend, nyugalom volt, "AZ AUTÓ" pedig ott állt, méltósággal és büszkén, nagyon jó érzés volt közel menni hozzá, megérinteni, lefotózni. Gyönyörű forma, igényes, sportos, és ami különlegessé teszi, az a Martini design. 

Létezik olyan, hogy valaki egy autóba "szerelmes"...? Igen! :-)

Ez az érzés hajtott tovább, szerencsére nagyon sok ismerősnek és később már ismeretlennek is át tudtam adni azt a gondolatot, hogy ez az álmom, mellém álltak és szavaztak, megosztották a bejegyzéseimet, lájkoltak, szóval segítettek. A szavazásos játék végén napokon át csend volt, a zsűri ellenőrizte a beérkezett szavazatokat, eldöntötték, hogy a Martini szellemiségének melyik pályázat felelt meg leginkább, majd péntek délután egy kedves hölgy felhívott, hogy közölje a jó hírt velem:

Ezt a fordulót én nyertem, így Magyarországról én fogok utazni a döntőbe Olaszországba!  

Hihetetlen érzés volt, nagyon nagy öröm, sikerült! Átöleltem a barátnőmet és együtt örültünk a hírnek. :-) Már csak egy lépésre vagyok attól, hogy megvalósuljon egy álom. És ezt a lépést nem egyedül kell megtennem, ebben segítségemre lesz egy ismert TV-s személyiség és a Martini hazai munkatársa is Monzában. Ez a "titok" teszi majd érdekessé a repülőtéri találkozást...

És mindezt nagyon sok ismerősnek, az ő ismerőseiknek, és ismeretlen embereknek köszönöm! 
Nagy dolog az, hogy emberek összefognak és tesznek azért, hogy más álma sikerüljön. 
Ma voltam a hazai forgalmazó irodájában, egyeztetni a részleteket az utazással kapcsolatosan, ott láttam egy feliratot, ami motivációs szöveg volt a falon:
"Bármit elérhetsz az életben, ha segítesz másoknak a céljaik elérésében". :-) 
Mennyire igaz ez... 
Kívánom mindenkinek, hogy ennyien segítsék a céljaik elérését, mint most nekem, mert hihetetlen jó érzés. 

És az álom kicsiben, ami szeptember elején valóra válhat:

Forza!

Ez az első bejegyzés...

Persze itt lehetne okos dolgokat írni, vagy egy komoly ajánlót, de nem teszem. Hiszen aki ide látogat, majd eldönti, érdemes-e visszanézni a blogra vagy sem, én csak annyit teszek, hogy elmondom, nagyon sok féle témában lesznek majd itt bejegyzések, az időrendiség pedig nem lesz meghatározó. Van sok gondolatom, amikor és ahogy eszembe jutnak, úgy fogom megírni ezeket. Mert az első elképzelésem az volt, hogy az ötvenedik születésnapomra lesz ötven olyan bejegyzés, ami az életemben fontos volt, vagy azért mert valaki komoly szerepet kapott benne, vagy azért mert olyan dolgok történtek, amikre emlékezni fogok még sokáig. Így aztán elkezdtem összeszedni a gondolataimat, az emlékeket, de jöttek az újabbak és újabbak, így nem hiszem, hogy akkorra csak 50 bejegyzés lesz a blogban. De majd meglátjuk, sok idő van még addig... :-)

Remélem, talál majd minden olvasó olyat, ami miatt úgy érzi, szívesen jön vissza újra és újra... :-)