Első téma a Forma 1, hiszen annak a nevében is benne van az egyes. :-) Életem második F1-es futamán voltam most, amit élőben nézhettem meg. 

Az első a Hungaroring építése után zajlott a magyar pályán, a legelső magyar F1-es futam, ez bizony nem ma történt... Emlékszem még, hogy milyen érzés volt, mikor a rajtnál álltak az autók, majd a jelzésre elszabadultak a lóerők és hihetetlen hanggal megindult a mezőny... Megremegett minden és a vibráló levegőben, a hangorkánban elindult a mezőny. Ezt át kell élni mindenkinek, aki tudni szeretné, miért rajong annyi ember a versenyautókért, az autósportért. 
Az autósport feelingjének komoly része a hang, a sebesség, ebből a hang a Forma 1-nél bizony mára jócskán csökkent az új szabályok miatt, ezt semmi sem mutatja jobban annál, minthogy a füldugó-árusok nem nagyon tudtak eladni ilyet a pályán jelen lévő nézőknek, és szinte csak bóklásztak a sorok között, hátha valaki mégis úgy gondolja, ez neki zajos. De nem, elviselhető ez a hanghatás, csak éppen magát az élményt veszi el a nézőktől. De nem szaladok ennyire előre, kezdem ott, hogy Monzába érkeztünk, ez a Martini Monza Weekend utolsó állomása volt, és már várta mindenki az eseményt...

A pályától kb. egy km-re dugóba futottunk, pedig a busznak olyan belépője és parkolójegye volt, ami egész közel engedett a tribünhöz. Persze ez kevés, ha előttünk sok más járműnek is volt ilyen belépője, a forgalom pedig nem volt kicsi. Mindenki a versenyre tartott. Így ha lépésenként is, de oda értünk a bejárathoz. Közben mindenhonnan érkeztek a gyalogosok, nem kevés ember tartott a pályához, hiszen minden évben egyszer itt lehet megnézni a világ leggyorsabb versenyzőit.  Az emberforgatag színes volt, akár csak egy vasárnapi majális, sokan a kedvenc csapatok vagy versenyzők ruháinak másolatát viselték, mások zászlókkal, sapkákkal tartottak a pályához. Igazi népünnepély hangulata volt a levegőben.

A hangokat már hallottuk, a Porsche kupa versenye zajlott éppen. Szerettük volna ezt is megnézni, benne is volt az időtervben, csak azt nem kalkulálták bele, hogy 30 ember egy indulási időpontra nehezen összeszedhető, és akkor még nem beszéltem arról a nőről, aki valamelyik ország "celebjeként" fél órával a kitűzött indulási időpont után ért oda a buszhoz, az alkalomhoz abszolút nem illő ruházatban, kb. 20cm magas sarkú cipőjében és én általam csak bohócruhának titulált divatkreációjában. Hű, 29 szempár nézte úgy, hogy ha egy kicsit is sütött volna a tekintetünk, akkor ott égett volna hamuvá. De ne bántsuk, mert túl vagyunk ezen, a lényeg, hogy ennyi embert semmibe venni nem lett volna szabad, vagy ennyi ember vehette volna Őt semmibe és hagyhattuk volna a szállodában... :-)
Megérkeztünk a busszal a parkolóba, ez kb. 100 méterre volt a tribüntől. Leszálláskor a jegyeinket ellenőrizték, majd mentünk az ülőhelyekhez. Ott volt még egy kontroll, mindenki kapott a csuklójára egy szalagot, aminek segítségével később vissza tudott térni a nézőtérre, mert e mögötti voltak az árusok, a kajáldák és minden, ami nyüzsgést hozott. Nagyon nagy hangulat volt ott a pavilonok között, mindenki találhatott magának megfelelő ajándékot, souvenírt, pénztárcától függően. Én nem vásároltam, viszont nézelődtem, fotóztam, egy kicsit élveztem a légkört és tetszett az, hogy ott vagyok. 

A Martini-Williams csapatnak is volt saját pavilonja, mint több más nagy csapatnak, ahol olyan pólókat is lehetett vásárolni, amiket a vasárnapi futam napjára a Martini vendégei kaptak, így mi is. Na meg persze sok mást is lehetett vásárolni, amit csak a rajongók szerettek volna. Egy dolgot hiányoltam, nem volt 1:43-as méretarányú kis F1-es modell, amit azért a gyűjteményembe vettem volna egyet... :-)

A gyerekekről sem feledkeztek meg... :-)

És voltak "itt a piros, hol a piros" játékot játszó figurák is, folyamatosan néhány euróra lehúzták a gyanútlan naiv embereket, akik elhitték, most nyerhetnek...

Volt zenés színpad igazi jó zenével, pantomim egy golyóval, amit perceken át lehetett nézni és jó volt, étel és ital borsos áron, valamint rengeteg csapat lógójával és reklámtárgyaival tele aggatott pavilon, régi versenyautó, szimulátorok és minden más. Nem kell mondanom, hogy nem akartam szimulátorral játszani, egyrészt előző nap volt benne részem, másrészt láttam, hogy a fiatal srácok milyen profin csinálták ezt. És ott értettem meg, hogy a szimulátorban abszolút nem előny, ha valaki sokat vezet igazi autót, esetleg gyorsan is haladt időnként.

A "tifosi-k" mindenhol Ferrari zászlókkal, pirosba öltözve drukkoltak, amikor meglátták a vörös színű versenyautót, mindig felhördült a tömeg. Nagyon komoly hangulatot csináltak...

A start előtt egy kamionos versenyző-felvonulás volt, ahol mindenkivel készítettek egy néhány mondatos interjút.

A verseny alatt néhány képet készítettem csak, mivel a tempó, a tribün előtt lévő igen magas háló nem engedték meg, hogy jó képek készüljenek. Arra ott voltak az "igazi" fotósok, akik válogatott helyeken állva kattintották gépeiket, és csinálták a médiának a jobbnál jobb fotókat. Viszont ott volt a díjkiosztó, a pódium nem messze, így adott volt a gondolat és a lehetőség, arról azért készül majd néhány fotó. De azért a rajt előtti előkészületek, a felsorakozó autók, amiket csak tolva lehetett begurítani a megfelelő rajtrácsra, Ecclestone és a többi ismert személy, a csapatok pontos koreográfia szerinti mozgása és működése mind érdekes látvány volt.

A rajt pillanata egyébként, elvonatkoztatva attól, hogy a hang nem volt már a régi, libabőrőssé tette a kezemet, és ezzel nem voltam egyedül. A versenyt és az eseményeket a boxutca szélein elhelyezett nagy kivetítőkön lehetett nézni, így azt is láthattuk, ami a tv-ben zajlik, egy folyamatosan és nagyon stílusosan kommentáló olasz riporter hangjával kísérve, szóval meg volt az olaszos feeling. Zajlottak az események, kerékcserék és egyéb "szokványos" dolgok, amik egy részét láttuk is, másik részét a kivetítőn keresztül, mintha otthon ültünk volna a tv készülék előtt.

És csináltam egy olyan fotót is, ami a boxutcát mutatja a mi szemszögünkből, meg néhány VIP vendéget a boxok feletti paddock klubban. Csilla és Bence is figyelték a versenyt... 

Véget ért a futam, közben egy olyan esemény volt, ami említést érdemel, mert nagyon komoly gesztus volt mind a nézők, mind a versenyző részéről. Alonso kiesett a futam során, és gyalog jött végig a boxutcán, sisakban, de látszott a mozgásán, hogy nehéz ez számára, Ferrarival kiesni a márka hazájában. Ahogy jött végig a boxok és a tribün előtt, úgy haladt a taps is vele párhuzamosan, a nézők köszöntötték Őt, amikor pedig a Ferrari csapatához ért, ott egy kis időre a depo falához jött, a plexik között kiintegetett a Ferrari rajongóknak, akik ezt hihetetlen lelkesedéssel fogadták. 

A dobogós helyeken végzett versenyzőket a célba érkezés után a célegyenesbe beengedett nézők fogadták a pódium alatt. Hihetetlen volt látni, ahogy a pálya megtelt emberrel, és csak jöttek, csak jöttek még többen. Népünnepély, óriási hangulat, egy rettenetesen nagy Ferrari zászló, és minden más, ami kell ahhoz, hogy mikor a három dobogón végzett versenyző kijön a pódiumra, meg legyen a hamisítatlan olaszos monzai hangulat.

A dobogóra először Felipe Massa jött ki, aki a harmadik helyen végzett. Az emberek óriási ovációval fogadták, egyrészt a teljesítménye miatt, másrészt, mert Ferrari-s volt annak idején, és ezt soha nem felejtik el a rajongók. Meg is érdemli, igazi profi versenyző. És néhány másodpercig világbajnok volt 2008-ban, mikor Ő már célba ért Braziliában, Hamilton pedig még csak hatodik helyen volt, azaz kevesebb ponttal autózott néhány száz méterrel a cél előtt, mint amennyi elég lett volna az első helyhez. Aki azon a futamon látta az arcát és a családját, soha nem fogja elfelejteni azt a néhány másodpercet és azt a döbbenetet, ami akkor látszott rajtuk mikor kiderült, az utolsó kanyarban Hamilton még tudott egyet előzni és így már ez elég volt Neki az év végi első helyhez. A brazil most is úgy köszöntötte a szurkolókat az emelvényről, ahogy az nekik jár. A szívére tette a kezét, ami ugyanakkor más értelmet is kaphat, ha látjuk, hogy az overallján pont ott van a martini embléma... :-)
Második helyen végzett Nico Rosberg. Nagyon gyors és jó versenyző, az autó is hibátlan alatta, így a világbajnoki címre esélyes, ennek köszönhetően van egy lelki csata is a két versenyző között a Mercedesnél, ami hol lazább, hol komolyabb pszichés küzdelem, de a legutóbbi versenyen történt összeérése csapattársával és az utána történt kommentárja kiverte a biztosítékot sok rajongónál. Itt sem fogadták a nézők örömmel, sőt a kifütyülés és egyéb hangok voltak túlsúlyban addig, ameddig a dobogóra felállt.
Lewis Hamilton nyerte a futamot. A verseny előtt bíztam ebben, neki drukkoltam, zseniálisnak tartom azt a vezetési tudást és azt a küzdeni akarást, ami rá jellemző a versenyeken. Nagyon kevesen képesek a mezőny végéről rajtolva végig előzgetni mindenkit, Ő sokszor megtette már ezt, és a vesztes helyzetekből is fel tud állni, tud harcolni. Hogy Ő lesz idén a világbajnok, vagy más, nem tudom, de szerintem megérdemelné. A nézők egy emberként üdvözölték Őt, mikor a dobogóra lépett, az ovációra válaszként kedvesen integetett mindenkinek és látszott, hogy jól érzi magát. Igen, a versenyzőknek a győzelem mellett az is kell, hogy a közönség, a rajongók szeressék Őket, ez adja meg azt a pluszt a sportban, amiért érdemes ezt szívvel-lélekkel csinálni. 

A dobogóhoz felnyújtott toll és zászló igazán speciális autogramgyűjtési módszer volt, de ötletes. 

Hazafelé egy kis idő volt csak, amíg a busszal kijöttünk a parkolóból a kocsisor között, de a forgalmat irányítók ebben is segítettek, hol innen, hol onnan engedtek egy-egy járművet tovább, így mindegyik sor haladt. Meg lehetne itthon is tanulni ezt a fajta közlekedéskultúrát, bár kérdés, képesek lennének-e a magyarok ilyen fajta autózásra és rugalmasságra. Aztán az autópályáról egy baleset miatt leterelték a forgalmat egy kis útra, ahol a busz sok helyen nem fért el a szembejövő mellett, így időnként, főleg komolyabb kanyaroknál, hidaknál és szűkületeknél valaki előre ment, megállította a szemből érkezőket, így tudtunk lépésben haladni.

De egyszer csak Milánóban voltunk, így már csak a búcsúeste várt ránk, ami egy nagyon hangulatos étteremben volt, finom és néha furcsa ételekkel.  Így telt el ez a nap... :-)

Tudjátok, milyen egy igazi Martini-s hét vége? Ha érdekel, elmesélem...

:-)

Péntek... Nagyon hajnal volt még, mikor elindultunk. Ennek köszönhetően korán érkeztünk Olaszországba. Ez a látvány fogadott minket a Milánói repülőtéren. Jól kezdődik... :-)

A hét végén Tatár Csilla, a TV 2 műsorvezetője, riportere, blogger és Urbán Bence, a Martini cég kelet európai régiójának ezért a területért felelős képviselője tartott velem, hogy megtegyünk mindent az élményekért, és végül is a Porsche 911-ért. Már az itthoni repülőtéri találkozásnál tudtam, jó társakkal fogok ezen az úton részt venni. 

Onnan transzfer a szállodába. Kitaláltuk, hogy ebéd előtt sétálunk egy kicsit a város központjában. Azt a hangulatot elmesélni nem nagyon lehet, de megélni annál inkább. Kedves, nyüzsgő, szimpatikus város Milánó, a divat központja. Kicsit mászkáltunk és fotózgattunk, természetesen az eredeti olasz fagyi sem maradhatott el, de erről majd egy külön posztban mesélek. A milánói dóm egy nagyon szép, komoly építészeti alkotás, többször körbe jártuk, de biztos vagyok benne, hogy nem vettünk észre minden apró részletet. Egyszerűen lenyűgöző.
Este Milánóban a Martini Racing Terrazza volt a fogadás helye, ahol vendégül láttak minket is. Stig (Ben Collins), akit autós körökben mindenki ismer, a hét vége házigazdájaként elmondta, milyen feladatok várnak a csapatokra, a 14 versenyzőre és kísérőikre. A teraszon egy F1-es autó állt és koktélra hívtak meg minden vendéget. 

Első feladat, hogy hajnalig kell 4 fotót készíteni az alábbi témakörökben:
1 - Martini Racing (Stig, egy általam készített Martini-s Porsche modell és én voltunk a fotón)
2 - Milánó (egy Martini kávézó fotója lett a kiválasztott, egy kis "múltidéző hangulattal", ezt délután kattintottam)
3 - Martini (a teraszon készült egy fotó, jó kompozíció, már csak át kellett alakítani egy kicsit, hogy más legyen, mint a többieké)
4 - Martini hangulat (két DJ lány a Martini pultnál, Velük készült a kép)
A fotókat fel kell tölteni a facebook-ra is... Elkezdődött a gondolkodás, a csapatok jöttek-mentek, kattogtattak, készültek a fotók mindenről. Kis "előnyünk" volt az, hogy Milánóban már délután fotóztam sokat, egy képet abból kiválasztottunk, a többi ott készült azon az estén. Tatár Csilla segítségével kitaláltuk, majd Ő átalakította egyik-másik fotót, látszott, hogy aktívan blogol és tudja, mit hogyan kell és miként érdemes megalkotni, végül az elkészült négy fotót feltettük a közösségi oldalra.
Sokan utánozták egymás ötleteit, próbáltunk mindenben mást csinálni, mint a többiek. 

Persze ez jól hangzik és könnyűnek, de a valóság azért már nem volt ennyire egyszerű. Az elkészülés is beállítások, ötletelések során alakult, aztán a feltöltés a wifi elég nehézkes működése miatt hosszabb időt vett igénybe, mint ahogyan az normális lenne, végül pedig ott döbbentem rá, hogy az általam "tudott" facebook jelszavam nem az, mint ami most aktuális, így pár percet az is igénybe vett, mire új jelszóval és egyebekkel sikerült megoldani, hogy be tudjak lépni az oldalamra. Ott felpakoltuk a képeket, láttam mennyi üzenetem van, de a martini-vel kötött megállapodás alapján a versenyről annak a végéig csak Ők és a csapatba meghívott vendég posztolhat, így nem írtam semmit, csak bele pillantottam a fejleményekbe. Örömmel töltött el, hogy sokan drukkolnak nekem és szeretnék, ha a fődíj Magyarországra kerülne. 
Ha nem is aludtunk sokat, de olyan szobában, ami tele volt Martini-s cuccokkal... :-)

Szombat... Izgalommal vártuk a feladatokat, annyit tudtunk, hogy a Variano Pista Quattroruote pályán töltjük a napot, két feladat meg sok-sok meglepetés vár ott ránk és a végén egy Porsche a győztesnek... :-) Megérkezésünkkor láttam, hogy a pálya nem egy gokartpálya, hanem egy autós komplexum, később láttuk más részeit is, nem egyszerű hely, egy igazi autós paradicsom. Ott pedig több Porsche fogadott minket, mind Martini csíkozással, egy kamion a vendégek kényelméért, egy szimulátor és sok ember, akik mind azért voltak ott, hogy a versenyen részt vevők jól érezzék magukat. Ben Collins mesélte el a nap programját. 

Második feladat: Vezetni kell két kört egy autóval. Na ez jó! :-) Nem véletlenül kérték, hogy jogosítványt mindenki hozzon magával, legalábbis ebben reménykedtem. Csak éppen ott kiderült, hogy nem igazi autóról van szó, hanem egy F1-es szimulátorról, ami nekem nem a világom, hiszen bár az érzések hasonlóak mint az igaziban, de nagyon más mint a valóság. Bíztam benne, hogy azért nem fogok rettentően csúnyán bénázni, de tudtam ez nem az a feladat amit könnyen lehet nyerni. Csillának pedig egy reflex-játékot kellett csinálnia, sok felvillanó lámpát kellett megérintenie, egy perc alatt minél többet. Ezzel tesztelik a versenyzőket és segítik a perifériás látásukat, a gyorsaságukat és a reakció-idejük csökkentését. 

Harmadik feladat: Egy percben el kell mondani, valamilyen "performansz" keretében, hogy miért engem válasszon a zsűri győztesnek ebben a játékban és miért kerülne jó helyre az autó Nálam. Lehet bármit csinálni, ami a lényeg, meg kell mutatni, miért pont én nyerjem meg az autót... Hoppá, ez kihívás volt, hiszen nem nagyon szeretek sok ember előtt szerepelni és nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom, bár a játék és a fődíj megengedi néha azt a kis kilengést, hogy olyat csináljon az ember ami nem megszokott tőle. Így készültem, közösen próbáltuk meg kitalálni egy percben, hogy mi is legyen az előadás lényege.
Gyakorlatilag pár szót meséltem volna a gyűjteményemről, arról az érzésről, amit sok embernek és természetesen magamnak tudnék okozni, ha "A" Porsche-val vinném Őket köszönetképpen a szavazatokért, majd egy meditációra kértem volna fel az ott lévőket, hogy csukják be a szemüket és kicsit gondoljanak arra, én fogom megnyerni az autót. Majd megmutattam volna a kis modellt, amit a verseny második forduló során készítettem el, ez a kis Porsche Martini-s dekorral hasonló volt az igazi főnyereményhez, és a végén megköszöntem volna a segítségüket.  
Ott azonban kiderült, hogy ez csak egy része a feladatnak, mert egy cabrio 911-es Porsche lesz a hely, amiben ülve ezt el kell mondani. Előny lesz az, hogy kamerák lesznek ott, nem pedig sok ember. Hű, ez jól hangzik, kis megkönnyebbülés volt ez számomra, előnyöm-hátrányom pedig az, hogy nem igazán beszélek angolul, így anyanyelvemen fogom ezt elmondani és Bence segít a fordításban, hogy a zsűri is értse. :-) 

Aki pedig éppen nem vesz részt ezekben a feladatokban, azok számára egy bemutatóval kedveskedett a szervező, négy darab Martini csíkozással felvonultatott Porsche várt arra, hogy tapasztalt profi sofőrök megmutassák, mit tudnak ezek az autók. Volt ott Cayman, Macan és 911 Turbo, mind arra várt, hogy átérezhessék a vendégek a Porsche feelingjét. 
Megjegyzem, az autókra jellemző és komoly reklámértékű tény, hogy a teljes napot végig bírták, pedig kaptak nem kis kiképzést és nap közben csak egy fontos feladat várt a sofőrjeikre, időnként tankolni kellett vinni ezeket, mert a tempó és a vezetési stílus miatt elég jó étvággyal fogyasztották a benzint. :-)

Több csoportra osztották a megjelenteket. Mi először a szimulátorhoz kerültünk. Gondoltam ezen túl kell esni, mikor rám került a sor bele ültem, hosszú ideig állítgatták az ülést és a pedálokat, hogy valamennyivel kényelmesebb legyen a dolog, majd elindították a szimulátort. Elrajtoltunk, a Forma 1-es mezőnyben haladtam egy ideig, de egyszer csak lecsúsztam a pályáról, majd a másik oldalon találtam magam, szóval nem voltam a helyzet magaslatán. De volt még egy kör, ahol lehetett az előző időn javítani, hiszen a jobb köridőt vették figyelembe. Aztán itt is csináltam piruettet, hozzá értem a korláthoz is, de visszataláltam a pályára, és haladtam egész jó tempóban. Egyszer csak feltűnt szemből a mezőny... :-) Vagyis az ívek jók voltak, a haladás is, csak éppen semmi jele nem volt annak, hogy rossz irányba megyek, az idő pedig közben telt. Így aztán ez a kör sem volt túl meggyőző, nem jelentett előnyt, hogy előtte igazi autóval versenyeztem raliban és pályán is jó sok éven keresztül, mindig próbáltam itt is valódi autóként vezetni, pedig ez "csak" egy játék...
Csilla pedig ügyesen megcsinálta a reflex játékot egy Batak Pro készüléken, jó poén volt mindkét feladat. A gép üzemeltetője megmutatta, mi a teendő, érdekes volt látni, hogy milyen gyorsasággal érinti meg a megfelelő felvillanó lámpákat, miközben szinte oda sem néz. Volt néhány "önjelölt" versenyző, aki párbajozni akart Vele, egymással szemben álltak és aki gyorsabban ért hozzá a felvillanó kis körhöz, az kapott pontot. Volt döbbenet, mikor az ellenfél szemébe nézve gyakorlatilag tönkre verte azt, aki játszani hívta ki Őt... Hiába, a rutin előnyére vált és tudta, mit kell csinálnia, mit kell néznie és látnia, miközben az ellenfelek keresték az éppen felvillanó kis lámpákat. 
Sajnálom, hogy nem igazi autóval kellett menni egy kört és azt mérték, az azért "talán" jobban ment volna. :-)
Közben sok szabadidőnk volt, amit nézelődéssel töltöttünk, kis pihenés a Martini-s teraszon, az autók közé is átmentünk és figyeltük az ellenfelek játékát. 

Aztán ebéd következett, a pálya depó részében lévő ebédlőben svédasztalon vártak a vendégekre a finom ételek. Közben a szervezők minden részletre ügyelve készítették elő a délutáni programot.
Elmondták, hogy az esti fotós feladatnál a negyedik helyet szereztük meg a csapatok közül. Ez jó hír volt... :-)

Kis szieszta ebéd után, majd jöhetett a 3. feladat. Megtudtuk azt a csavart a sztoriban, hogy igaz, a Cabrio 911 S Porsche-ban kell elmondani a kis monológot, vagy megcsinálni azt a bemutatót, amit tervezett az ember egy percben, de az autó "navigátorülésébe" kötve, sisakban, miközben Ben Collins vezet. Na ez már komolyan hangzott, hiszen láttuk néhányszor kimenni a kocsival, és a pálya hátsó részében lévő egyenesben igen komoly tempót ért el az autó. 

Ha egy sofőr 260-ról vesz egy rövid féktávot, majd visszafordul egy erősebb hurokban, az utasa pedig közben énekel és a hangja nem bicsaklik meg egy pillanatra sem eközben, akkor Ő megérdemli, hogy győzzön... A grúz lány ezt csinálta. Volt egy lány, aki kisminkelte magát az autóban, el lehet képzelni azt a rúzsozást :-) is, mások beszéltek, sokan szóhoz sem jutottak a gyorsulás és lassulás miatt. Volt aki egy táblát mutatott fel a kamerának, szóval az ötletek szerteágazóak voltak. 
- Mit csináltam én...? Csak a modellt vittem magammal, ez egy 1:24-es méretarányú Porsche, természetesen az igazi autóhoz hasonló martini-s dekorral, és ehhez terveztem egy néhány mondatos szöveget, plusz a meditációt... :-) Ben Collins mosolygott, mikor meglátta, hogy elő veszem a modellt, megismerte az előző nap esti fotózás tárgyát. A néhány mondat egy részét elmondtam, majd átadtam magam annak az érzésnek, amit egy ilyen autó tud és nagyon tetszett, hihetetlen volt a cabrio, ahogy száguldott a pálya vége felé. Így megmutattam a kamerának a modellt és csak annyit mondtam, ezt át kell élni, ezt nem lehet elmondani milyen érzés. Ciki, nem ciki, de a meditálásról szó sem lehetett, minden pillanatát ki akartam élvezni ennek az autózásnak, így Stig-et néztem, az autó viselkedését és erőcsúsztatását a visszafordulóban és tényleg hihetetlenül jó volt, csak annyit tudok mondani erről a két gyorsulásról és lassulásról, plusz a kanyarodásról. Nem szeretem, ha más vezet és én csak ülök a jobb oldali ülésben, de most ezt nem bántam, mert ez valóban profi volt.
Utólag tudtam meg, hogy ez tetszett a zsűrinek, mivel a szöveget Ők nem értették, csak valaki beszélt az autóban elég gyorsan és valami furcsa nyelven, majd hirtelen elő vett egy kis Porsche-t Martini dekorral, számukra olyan volt mint a Muppet Show. És mosolyogva mesélték este a vacsoránál ezt. :-)

A délután következő programja a vezetéstechnikai bemutató volt, a Macan-ban simán utasként lehetett végig ülni a slalomot, majd az instruktor elmondta, hogy miként kell elkezdeni a bólyákat kerülni szépen sorban, majd visszafordulni és visszafelé megcsinálni a pályát. Ezek után azt mondta, hogy "go" és kiszállt, helyet cserélve az utassal. Rövid slalompálya, de annál jobb, háromszor tettük meg az utat, ezek alatt három bólyát sikerült odébb tolnom, viszont csak néhány centivel, úgyhogy a versenyző-instruktor azt mondta, a tempó jó volt, az ívek is, csak közel mentem a bolyákhoz, néha túl közel... :-) 

Kis idő múlva rám került a sor a Cayman S utasülésében. Szondát fújattak velünk, majd bukósisak következett és így mentünk ki a pályára. Utasként nagy élmény volt ez, kanyargós pályarész néhány lassítóval, a sofőr szép íveken autózott, miközben mesélte mit hogyan kell csinálni. Aztán itt is helycsere és azt mondta, go... Elgyorsultam, egy nem véglegesen rövid de kellemes féktáv az első lassító bólyáig, majd tempós jobbos, egyenes szakasz következett, ismét lassító, majd egy gyors balos és végig egy újabb lassítóig. Ezek után mutatta a srác, hogy oké és ismételtünk, majd még egyszer, a vége felé már tényleg intenzív volt a gyorsulás és rövidek voltak a féktávok, tényleg jól jöttek ki az ívek, egy nagyon kellemeset közlekedtünk. Ismét visszaadtam neki a vezető helyet, az általam kicsit elmozdított két bolyánál megálltunk, ezeket újra a megfelelő pozícióba tette majd visszatértünk a kiindulási helyre. Fel voltam dobva, ez egy nagyon jó élmény volt számomra. Kicsit sajnáltam, hogy a szimulátor helyett nem vezetni kellett igazi autót, de ez már nem volt fontos, átéltem azt az élményt amit egy ilyen autó nyújthat. És elhihetitek, hogy nagyszerű érzés... :-)

Délután, a programok befejezése után elő kerültek a koktélok, hiszen maga a verseny véget ért. Már csak az izgalom volt mindenkiben, hogy hogyan is végeztünk...

A nap záró eseménye a díjkiosztó volt. Minden versenyző kapott egy nagyon szép, természetesen a cég lógójával díszített órát, majd az első három helyezettet dobogóra hívták és kis időhúzás után felolvasták annak a nevét, aki megnyerte az autót. Egy lány volt Grúziából, jó volt látni az örömöt, a boldogságot és gratulálok Neki azért a teljesítményért, amivel 13 versenyzőt le tudott győzni. (Ő volt az, aki a száguldó és fékező autóban hibátlanul énekelte az álmokról szóló ismert dalt...)
Mi a 8. helyen végeztünk, jó buli és jó eredmény volt, csak azon gondolkodtam el, mit érezhetett az, aki a második helyen végzett és egy arasznyira volt csak a fődíjról, de nem lett meg Neki...? Minden esetre mi vidámak voltunk, az élmény meg volt, az eredmény sem volt vállalhatatlan, így megmaradt az egész nap sok eseménye kellemes emlékként.

Haza értünk, majd este egy vacsora volt a nap záróakkordja Milánó egy kedves, hangulatos és nagyon jó éttermében. 

Vasárnap... A hét vége nagy eseménye a monzai Forma 1-es futam megtekintése volt. Ehhez a délelőtt folyamán mindenki kapott egy nagyon komoly kézitáskát, benne mindenféle enni és inni valóval, hogy jól érezzük magunkat, majd a pályára vittek minket, ahol a célegyenesben a boxokkal szemben volt az ülőhelyünk a tribünön. Mögötte boltok sora állt, minden komoly csapat képviseltette magát és árulta azokat a kis vagy nagy ajándékokat, amiket az emberek nagyon lelkesen vásároltak. 
A verseny számomra egy óriási élmény volt, azt mondom, aki az "igazi" Forma 1-et és annak a hangulatát akarja átélni, annak bátran ajánlhatom Monzát. Az olasz szurkolók gondoskodtak a hangulatról, ezt az élményt egy külön posztban fogom elmesélni, lesz miről írnom. Most csak mutatóba néhány kép, de ezt át kell élni...

A futamot követően haza tértünk a szállodába, és egy kis szabadidő után egy komoly étterembe vittek minden vendéget, ahol kellemesen megvacsoráztunk, majd felkészültünk a hétfő kora hajnali kelésre és indulásra haza, Budapestre.

A hét végéről néhány nagyon sok ajándékkal tértem haza. Kiemelném azt a hozzáállást, hogy a Martini mindenkinek személyre szabottan készítette el a pólók névfelírását, egy kicsit visszajött az a feeling, amit régen éltem át, mikor a versenyzői ruhába bújtam. :-)

Vannak az ember életében pillanatok, napok, amikért érdemes élni, amikre öreg korukban is szívesen emlékeznek vissza. Péntek hajnaltól csak ilyen pillanatok, percek, napok voltak ezek, amiért nagyon sok embernek vagyok hálás.

Köszönöm ezt a hét végét mindenkinek, aki szavazott rám és segített, hogy Magyarországról én lehessek az, aki ezen a nagyon komoly hét végén részt vehetett.
A két kísérőmnek, Tatár Csillának és Urbán Bencének is köszönöm azt a segítséget, amit ahhoz nyújtottak hogy jól érezzem magam és jó eredményt érjünk el a versenyen.
És természetesen köszönöm a MARTINI-nek a lehetőséget, az ötletet és a profi megvalósítást. Egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb.

Kívánom másnak is, hogy ha van ilyen lehetősége, nyerje meg a játékot és élje át az eseményeket, mert érdemes. 

Ja, és hogy a martini-s Porsche-ről soha ne feledkezzem meg, haza értem, és hétfőn meg is rendeltem magamnak egy ilyen autót.
Persze nem igaziban, hanem 1:43-as méretben, nagyon jól fog mutatni a vitrinben és ahányszor ránézek, sok-sok kellemes és szép emlék fog eszembe jutni erről a Martini Monza Weeekend-ről... :-)